2006. jún 20.

Cyberpondró

írta: Mark yhennon

Navillia bukásának története. És hogy hogyan jön ide egy kis féreg? Íme... <div style="text-align: justify;">Az orkok földjén évezredek óta él a dzsungelben a cyberpondró. A Hanath dinasztia idején kezdték el feltérképezni egész Navilliát, amely a bolygó középső földrésze volt, és néhány kisebb autonóm területtől eltekintve ork befolyás vagy uralom alatt állt már ember (ork-) emlékezet óta. A független területeken főleg Drakóniából, a sárkányok ősi földjéről elszármazott vagy száműzött sárkányok laktak. Az őslakos faj itt a <a href="http://images.google.co.hu/imgres?imgurl=http://www.eaudrey.com/myth/images/Wyvern.gif&imgrefurl=http://www.eaudrey.com/myth/wyvern.htm&h=290&w=355&sz=25&tbnid=JOqWNgEWj4E_SM:&tbnh=95&tbnw=117&hl=hu&start=4&prev=/images%3Fq%3Dwyvern%26svnum%3D100%26hl%3Dhu%26lr%3D%26newwindow%3D1%26client%3Dfirefox-a%26rls%3Dorg.mozilla:hu:official%26sa%3DN">wyvern</a>, amely hasonlít a sárkányra, de valahogy mégsem az. Ám valami közös mégis lehet bennük, ha maguk közé engedték a száműzött sárkányokat. De lehet, hogy csak a közös ellenség, a humanoid típusú fajok kontrollálhattalan elszaporodása okozta, hogy ösztönösen társakat kerestek a kétlábúak ellen. Az uralkodó, (első) Amerith of Hanath fejébe vette, hoigy márpedig az ő birodalmának ezentúl a közepét is használni fogjájk az utazók. Bár mindenki tudta, hogy vállalkozásához legalább egy seregnyi draváni mágusra van szükség, hogy elűzzék a különféle, ismeretlen helyről ideszabadult démonokat és lidérceket, az uralkodó nem habozott. Sokan Gyengekezű Hanath-nak hívták az uralkodót a háta mögött, de az tény, hogy mióta ő az orkok királya, sosem volt még ekkora jólét. Uralkodása kezdetén csak néhány öngyilkos hajlamú kalandor merészkedett a szétszórtan, kis falvakban, néhány házas viskókban élő orkok közé. Azóta sokat változott a dolog. Hanath olyan bandáriumot állított fel, amellyel az egész "birodalmat" uralma alatt tartotta, így kialakultak az észak-déli karavánútvonalak, a part menti kikötővárosok soha nem látott gazdagsággal bírtak, stb. Egyszer Dravánia megtámadta az egyik part menti kereskedővárost, mert az (szerintük) ellopott egy karaván hajót, amelyek egyikén Dravánia hercege utazott kíséretével (rossz nyelvek szerint nyaralni). Hanath, bár seregei nem kimondottan vízi hadviselésre voltak kiképezve, és bár visszaverni nem tudták a támadást, de a két király megegyezett, hogy néhány száz csatlós körülnézhet a birodalomban a herceget keresve. Meg is találták, igaz, ott, ahol senki nem várta: a tenger fenekén, Navilliától többszáz mérföldre. Valószínű, hogy hidra támadta meg, vagy csak az istenek nem akarták, hogy egy ilyen nyámnyila vezesse majd a hadakat az ő nevükben. Visszatérve, tehát a terv megszületett. Utat kell építeni a kontinens közepén található dzsungelen keresztül észak-déli és kelet-nyugati irányban is, hogy a karavánok még könnyebben haladhassanak. Minden orkok ura tehát Dravániából hozatott mágusokat, és csaknem tíz év alatt sikerült annyira megritkítani és elűzni a lidérceket és a démonokat az erdőből, hogy csaknem biztonságosnak volt mondható. A csatározásokba, a további jószomszédi viszony fenntartása érdekében a sárkányok és wyvernek is besegítettek néha ork oldalon, bár ezt talán jobb lett volna, ha nem teszik. Bár a sárkányok képesek kissé előre látni a jövőbe, de azt a bajt, amit az őserdő megbolygatásával okoztak, még ők sem láthatták előre. De ez egy másik történet. Tehát elkészült az út, megindult a kereskedelem, a forgalom, ezt az utat használták a hadak, végülis mindenki, akinek a kontinens más részein volt dolga. Egy ideig jól ment minden, azonban egyszer Hanath király egyik őrjárata nem tért vissza az egyik északi kikötővárosból a délre fekvő fővárosba. A folyamatosan érkező karavánok semmit sem tudtak mondani róluk, nem láttak semmit, ezért megerősített őrjárat indult a csapat felderítésére, ám ők sem találtak rájuk. A király már-már elkönyvelte, hogy megléptek zsoldosai (bár egyetlen ork sem olyan hülye, hogy zsoldfizetés előtt lelépjen, dehát ki tudja), azonban egyszercsak nem érkezett meg egy nagyobb kincses szállítmány, amellyel a déli területek kikötővárosait és azok ellátását szervezték volna meg. Ekkor már Hanath sem várhatott tovább, fél seregével maga indult az erdőbe. Már az első eset kapcsán gondolt egy helyőrség felállítására az észak-déli és a kelet-nyugati út találkozásánál, de most végleg megerősödött benne az elhatározás. Így kőműveseket, ácsokat, még hajóépítőket is vitt magával, hogy ott nyomban építkezni lehessen. Amikor elkezdték az építkezést, egy darabig minden jól ment, aztán az egyik kötélfonónő eltűnt. Senkinek nem tűnt volna fel a dolog, ha, bármilyen ronda iss volt a lelkem, de a helyőrségparancsnok legöregebb neje volt a vén ork banya. Amrellett kiválóan értett a gyógyfáőzetekhez, aminek itt, a minden pórusából nyüzsgő életet lehellő dzsungelben igen nagy szükség volt. Nem találták meg, de másnap eltűnt egy kovácsmester. Ekkor parancsba kapta mindenki, hogy katonai kíséret nélkül ne hagyja el a tábor környékét. Wr'ath katona volt. Sosem volt kiemelkedő semmiben, átlagos, vagy kicsit inkább az alatti szintű katonának számított. Egy valamiért került a gárdába: a szimata miatt. Az a szimat többszáz mérföldről megérezte akár egyetlen tünde szagát is, így rajtaütésekben, kisebb csatákban igen nagy hasznát vették. Senki és semmi nem menekülhetett Wr'ath szimata elől. Ezen az estén épp az épülő kaszárnya tövében ült, amikor ismeretlen szag csapta meg az orrát. Nem is volt különösebben erős, inkább olyan "mintha lenne, de nem is tudom" típusú szag volt. Édeskés. Vagy inkább savanykás. Méginkább az érett lócitromhoz hasonló. Kiismerhetetlen. De honnan jöhet? Wr'ath szimatolt. Hosszan a levegőbe, majd lassan, térden csúszva szimatolta a földet. Ekkor már többen felfigyeltek rá, és tudták, ha Wr'ath valamit érez, az biztosan ott is van, így várakozásteljesen követték. Az istálló felé tartottak, amit a lovak nem nagyon díjaztak. Nincs olyan ló, amely egy orkot magán megtűrne, de muszáj volt lovat is hozni, mert az elf és draváni mágusok és lovagok kívánsága szerint. Az istállóban van valahol, de hol lehet? - Wr'ath ideges volt. Olyan nincs, hogy őt megcsalja a szimata. Egyszercsak a szalma közül kimászott egy fehér hernyónak tűnő valami. Gyanakodva figyelte az orkokat. Wr'ath tudta már, ez a teremtmény a szag forrása, de bármennyire is ínycsiklandónak tűnt is valami nem stimmelt a szagával. A mögötte haladó orkok viszont kellően ostobák voltak ahhoz, hogy elkapják a férget és megegyék. Amint kihúzták a szalmából, kiderült, hogy nem is olyan kicsi. A hossza majd' egy karhossz, bár a vastagságát inkább vékonyságnak lehetne jellemezni. És elszabadult az őrület. Nem kellett sokat várni, és az orkok (Wr'ath kivételével, aki nem evett a féregből) elkezdtek táncolni. Aztán fetrengve röhögni. Majd bőgve és hörögve ütlegelni egymást válogatott szidalmak közepette, amit senki nem értett, mert valami ismeretlen nyelvemn zajlott a kommunikáció ezen rendkívül érdekes formája. Ekkor már a fél gárda jelen volt, a mágusokkal együtt, akik, Wr'ath útmutatása alapján gyorsan találtak még egy hasonló férget. Néhány nap múlva ki is derítették, hogy olyan mérget tartalmaz a féreg, amelynek nincs ellenszere, és súlyos hallucinációt okoz. Feltehető tehát, hogy az elveszett bandérium az őserdőbe ment, ahol mindenféle lények már rég széttépték őket, de ez a felfedezés akkor igen jelentősnek bizonyult Navillia történetében. C'yber pondrónak nevezték el az új fajt, Wr'ath anyja után, akit bár Wr'ath nagyon utált, és különben is már elpatkolt a vén marha, de azért a hagyomány az hagyomány. Akkor még a sárkányok is csak sejtették, hogy valami végérvényesen megváltozott. Hanath király fegyvert csináltatott a féregből, és a drakónok ekkor döbbentek rá, hogy mekkora hatalom szabadult el a kétlábúak terjeszkedésével. De innen már nem volt visszaút. Kitört az első wyvern-ork, majd a Navillia-Dravánia háború, amely sosem látott veszteségeket okozott mindenkinek. De ez már egy másik történet. <div style="text-align: center;"><a href="http://bdk.blogter.hu/?post_id=53982">*** BDK felhívása itt*** </a></div></div>