A karikaturisták gyilkosságának margójára...

Az iszlám azt állítja (akár csak a katolicizmus), hogy Allah (Isten) mindenható. Mivel ennek ellenkezőjére vagy az Isteni hatalom mértékének korlátozott voltára nincs bizonyíték, így feltételezhetjük, hogy ha valóban létezik (legalább egy) isten a végtelen világegyetemben, akkor annak hatalma az emberi elme számára felfoghatatlanul nagy, effektíve végtelen. Ahogy a kutyám számára az én hatalmam is végtelennek tűnik... Ám ha ez így van, akkor vajon én magam nem az Isten felmérhetetlen akaratának egyik megvalósult lehetősége vagyok? S gondolataim, tetteim, véleményem, akaratom vajon nem az Isten akarata-e? Ráadásul felmerül a kérdés, hogy Mohamed próféta valóban Allah kinyilatkoztatásait közölte-e, vagy csak egy bolond hippi volt, aki betépve, félúton egyik ópiumbarlangból a másikba menet véletlenül olyat mondott, aminek helyenként volt némi értelme, ezért a babonás népek elkezdték őt hájpolni? Ezt a lehetőséget talán ez a kép fejezi ki legjobban:

Ez megbotránkoztató? Meglehet, de a probléma ettől még adott: ha Jézus, Mohamed, vagy akár maga Thor, vagy (valami olyan vallási szentség, akiről még nem is hallottam) megjelenne a világban, s közölné, hogy ő az, aki, talán nem ez a fogadtatás várná? De. Az araboknál pedig még inkább, hiszen ők még gondolkodni sem hajlandók (újabban), pedig ez az Embertől elvárható leghelyesebb cselekedet volna. Ehhez képest vak bányalóként hisznek valamiben, amiről azt sem tudják, hogy micsoda, mit akar valójában, hanem hatalommániás emberek próbálják saját magukat kedvezőbb helyzetbe hozni a hajdani kinyilatkoztatások tetszőleges értelmezésével, elnyomva mindenki mást, aki szeretne elgondolkodni, elmélkedni a tanításokon. A tanításokon elgondolkozni azért kell(ene), hogy az egyén a számára legmegfelelőbb boldogulást találja meg, hogy saját kérdéseire, kétségeire, bajaira kutathassa a legjobb megoldást. A hit, vallás erre volna hivatott. 

Akik ájtatos manóként vonulnak fel s alá, jönnek mennek a templomban, mecsetben, stb., valójában elvetik, megtagadják az ő Uruk akaratát, amely szerint: 
"Ne építsetek az én atyámnak templomokat, mert az én atyám temploma a Világ. Egy mező a csillagos ég alatt. Egy Hold-sütötte tengerpart. Egy liget. Vagy egy barlang, ahol a Nimfák játszadoznak. EZ a templom, Nem az amit az ember épít." Játsszák itt a bazári majmot, és valójában elnyomást gyakorolnak, ahelyett, hogy embertáraik (legalább a sajátjaik!) felemelkedésén munkálkodnának. Figyelmen kívül hagyják a világ változásait, holott az alkalmazkodás eredményesebb volna. És itt nem arra gondolok, hogy mindenkinek imádnia kéne Amerikát, vagy a Coca-Colát, esetleg a Disney-t. Ez mind-mind csak lehetőség! Választható opció, amelyek közül kiemelhetem azt, amelyik a javamra, az enyéim javára szolgál, elutasíthatom azt, amelyik nem, én nem kell eltűrnöm, hogy olyasmit kényszerítsenek rám, ami nem az én akaratom. Elkapcsolhatok a Való Világról, sőt: kidobhatom a tévémet (már évekkel ezelőtt megtettem), vagy nézhetem, ha úgy tetszik. De ha éppen úgy tetszik, még akár szerepelhetek is benne, ha azt akarom, hogy mások is lássák, megtudják, mit gondolok, ki vagyok én. 

Vannak, akik úgy vélik, hogy megérdemelték a halált azok az újságírók, akik viccet csináltam mások vallásából (hangsúlyozottan a vallásból, nem a hitükből!). Ezek az emberek miért nem veszik fel akkor az iszlámot? Mégsem olyan fasza? Vagy nem annyira frankó csadorban sétáltatni az asszonyt? Netán lusták lennének minden előírás szerinti imakor egy szőnyegen, Mekka felé fordulva imádkozni? Nem lenne elég kényelmes az életük, ha azt a vallás irányítaná? Hülyén éreznék magukat, ha lefekvés előtt a képzeletbeli barátjukhoz kellene fohászkodni valami miatt, amiről azt sem tudják, hogy micsoda? S ha már képzeletbeli barátokról van szó: a te képzeletbeli barátod mitől lenne jobb, mint az enyém? Ha te azt állítod, hogy a te Urad mindenható, és én is ezt állítom a sajátomról, akkor melyikünké mindenhatóbb? A te képzeletedet megtölti színes forgatagokkal, lámpásként világító eszmékkel, amelyekkel élhetsz, amik által többé, jobbá válhatsz te, a tieid, vagy akár az emberiség. Az én elmémben másfajta színek, formák és tüzek gyúlnak, amelyek szintén ezt a célt hivatottak elérni. A kérdés csak az, hogy ezek a dolgok egy olyan világban történnek-e, ahol szabad neked és nekem: nekünk ezt megvitatni egymással, megbeszélni, leírni, kinyilatkoztatni, egymás balfogásait megmosolyogni (akár kiröhögni), vagy olyanban, ahol valami ajatollah random bekopog egy kalasnyikovval, kirángat érte az utcára, ahol egy csomó iskolázatlan vadember, akik semmit nem tudnak rólunk, soha nem láttak minket, a létezésünkről sem tudtak eddig, megkövez minket érte; azért, amik vagyunk, amit gondolunk, amit még ő maga sem képes felfogni (lásd a poszt eleje, hiszen nem foghatja fel az istene akaratának számosságát, ami messze túlmutat az ember értelmi képességein). 

Én azt akarom, hogy elmondhassam, amit akarok. Azt akarom mondani, hogy a miniszterelnök egy hülye. Azt akarom mondani, hogy a zsidók idióták, mert nem esznek sertéshúst, pedig az finom. Azt akarom mondani, hogy a keresztények álszentek, mert nem követik Jézus tanításait, csak ájtatos manóként magamutogatnak a templomban. Azt akarom mondani, hogy Obama egy kretén, Putyin egy szánalmas pöcs, Orbán egy szétgyógyszerezett skizofrén állat (és még korrupt is). Elmondtam. És senki nem lőhet le engem ezért, nem jöhet ide Orbán, hogy kalasnyikovval agyonlőjön, nem jöhet ide se Goodfriend, se Obama, hogy bántalmazzon, nem jöhetnek ide a zsidók, hogy rituálisan feláldozzanak a képzeletbeli barátjuknak, aki 2000 éve betépve kóricált a sivatagban étlen-szomjan hallucinálva, és nem jöhet ide Putyin sem, hogy letolt nadrággal bizonygassa, hogy neki valójában nem is kicsi. Talán nincs igazam, de ennek eldöntésére vannak fórumok, ahol elégtételt lehet követelni (pl. bíróság). Megsértettem valakit? Meglehet, de ez a véleményem. A véleményem pedig azáltal alakul(t) így, amit a világból ismerek, amit látok vagy láttam eddig; a tapasztalásaim és a feltételezéseim összegzése ez. Jogom van hozzá és azt a jogomat senki nem bitorolhatja el, nem  vonhatja kétségbe és nem torolhatja meg. Ez vallási köntösbe bújtatva annyit tesz: Isten/Allah, stb. számosságának újabb megnyilvánulásával van dolgunk. S ha tévedek? Győzz meg róla. A szavaid szart sem érnek, tetteiddel bizonyítsd, hogy nincs igazam. Mert ahhoz is jogom van és lehetőségem is van rá, hogy a véleményemet megváltoztassam. Miért is ne változtatnám? Hiszen nem ismerek mindent, mindenkit. Újabb tapasztalások által változik majd a bennem élő, a világról alkotott kép is.