Már egy hete… (Kis Zoltán írása) „Már egy hete csak a mamára gondolok” - kezdte örök becsű versét a költő, én meg már úgy két éve vagyok ezzel így. Anyám halála óta gyötör a lelkiismeret, miért is nem használtam ki minden percet, hogy még itt van, szeret és…

Az almásderes (Kis Zoltán írása) Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban fordul gyermekkora, fiatalsága emlékei felé. Anyám minden alkalommal a vasárnapi ebéd után elővette az általam unásig ismert fényképalbumait és kedves mesélő modorával - ami nem nélkülözte az…

 Vidám, a Büszke és a többiek (Kis Zoltán írása) Kislányom már zsenge bölcsődés korában nagy érdeklődést tanúsított az állatok iránt. Szó szerint gyűjtött tücsköt, bogarat. Hilda mama, mint egyetemi kísérleti laboráns, néhanapján kirándulást szervezett…

Vendégszerző érkezett a Rövid, de velőtlen blogra!  Vendégszerző érkezett a Rövid, de velőtlen blogra!  A következő néhány poszt az ő írásait fogja tartalmazni, a jövőben ezeket a jegyzeteket ez az ikon fogja kísérni:Első bejegyzését máris olvashatjátok itt...

 A fodrász szék meséi (Kis Zoltán írása)   A fodrász szék meséi (Kis Zoltán írása)  Egyetlen nagyapai hagyatékom a szék, no, de nem akármilyen ám: igazi görgőkön forgó, faragott lábú fodrász szék. Az apám állította helyre 1979-ben,- mint arról a fejtámla…