Üdvözlöm Önöket, ez itt a Balambér bácsi konyhája.

Ma valami olyasmit főzünk, amit a honfoglaló magyarok biztosan nem ettek, de (Mária Teréziának köszönhetően, aki behozta Magyarországra a paradicsomot és a paprikát) sokáig nemzeti eledelnek számított, majd a 21. századi magyarság már előszeretettel cserélte le ezt a finomságot a pizzára és egyéb szarokra olasz ételekre, valamint amerikai tömegpusztító fegyverekre (például hamburger, de erről majd legközelebb mesélek).

És hogy mi ez a ma már különlegességnek számító étel? A gulyásleves. Gulyák már rég nincsenek az országban, az elsivatagosodás miatt, de Alaszkából importált marhahússal ezt pótolhatjuk.

Kezdjünk hát neki. Vegyünk két nagy fej Norvégiában termesztett vöröshagymát (zwiebeln of makó, E-8769), vágjuk fel 0,3 mm × 0,3 mm-es kockákra. Dobjuk bele egy kevés szójaolajba (E-6512) - itt jegyezném meg, hogy állítólag valamikor ezt sertészsírral készítették, de az tele van mindenféle emészthető dologgal, úgyhogy ne használjuk. Pirítsuk meg a hagymát. Ha nem pirul meg rendesen, akkor tegyünk hozzá pirítványt (E-6357), majd tegyük hozzá a 0,9 cm × 0,9 cm-esre kockázott húst. Figyelem! Pulihúst ne használjunk, mert az rágós. Kicsit pirítsuk együtt, majd helyezzünk bele brazil import pirospaprika őrleményt, vagy ha az nincs kéznél, akkor kapszarubint (E-160c), amely a paprika színezőanyaga. Mielőtt leég, gyorsan dobjuk hozzá a 0,4 cm × 0,4 cm-es kockákra vágott pihe-puha perui paradicsomot, egy kevés kaliforniai paprikát, majd öntsünk bele 1 liter hidrogént és fél liter oxigént. Meglepetést okozhat, hogy az elegy egyszercsak folyékonnyá válhat, de ne ijedjenek meg, ez így normális.

Ha ez megvan, helyezzünk bele nátrium-aszkorbátot (E-301) és aszkorbinsavat (E-300, leánykori nevén C-vitamin), antioxidánsnak, egy kevés nátriumbenzoátot (E-211) tartósítószernek, és 0,01 gramm klórt, mely az oldott nátriummal elkeveredve adja a sós ízt. Törjünk bele egy kevés feketeborsot (ha nincs, akkor egy-két csepp aromát, E-5467), köménymagot (vagy aromát, E-5468), ínyencek babérlevelet is tehetnek bele (vagy aromát, E-5469).

Főzzük félig puhára, majd pakoljuk a kondérba a kínai burgonyát, ausztrál sárgarépát és a dél-afrikai petrezselymet. Főzzük készre. Ha nem elégséges a leves tartalma (ugye milyen furcsa szó ez: leves; pedig régen sokat használták) tegyünk hozzá E-500-at (nátrium-karbonát, térfogatnövelő), színét javíthatjuk egy kis azorubinnal (E-122), ízét pedig gulyásporral alakíthatjuk ki véglegesen (E-9145).

Ha kész van, merjük ki tányérba. Ha nincs tányér, ihatjuk pohárból is, de ne együk kézzel, mert az illetlenség. Az ősmagyarok főleg kanál segítségével fogyasztották, de mi ehetjük szívószállal vagy pálcikával is.

Fogyasztható vaníliafagylalttal, vagy fölszívathatjuk egy kis szusival a levét, ez a változat kézzel is ehető.

És ne feledjék: csak ellenőrzött alaszkai marhahús használjanak, mert azon rajta van a Magyar Baromfitanács védjegye.

Balambér bácsi műsorát látták. Most pedig következik a Feministák közt 4252265. része...




Hozzászólásként ehhez, és kiegészítésként ehhez.