"- Szabó Gejza bácsi vagyok. Ötven éjve foglalkozok immán földmíjeléssel, oszt kertünkben a bodza is mögterem, hát az asszony mindég szed a virágábul, oszt befőzi. Ebbű van a Fanta Bodza. Jáccá méjg! Az onokám (a fotón ippeg néjger turistának á'cázza magát) oszt emu vagy hogyhíjják, hát e'mentünk a városba, oszt néjkem is, mög az asszonnak is emuhajat csiná'tattunk izibe. Hát mögyek reggöl a desznyóhu, mögijed a bestia, mert kéjtszáz kiló mán, oszt vágni kéjne Krisztus szülestésének örömire, hát uyg mögijedt, hogy beiszkolt az ólba. No, hát érezzük mán mink is az emu-fillinget. Legszívesebben fölvágnám a desznyó ereit.
 

- Köszönjük, Géza bácsi, hogy elmondta a Máunika show nézőinek, hogyan változtatta meg az életét az új, bodza ízű. Szerettük volna a disznót is megkérdezni, de az, mikor meglátta stábunkat, olyan büdöset kakilt, hogy inkább ne akarják látni."



De most komolyra fordítva a szót: emós paraszt? Kimegy a rétre kaszálni, és felvágja az ereit? Szinte látom magam előtt, ahogy Lajcsi bá' bandukol a mezőre, lehajtott fejjel bandukol, nagyon mélán, közben azon agyal, hogy "ej, ez a nap is hogy süt már megint, mindjárt felvágom az ereim... na most meg beborult... szar az egész, beugrok a Csele patakba, akkor talán megértenek... plébános úr is megmondta, hogy nem jól van ez így... eh..."