Kis fajhatározó: A szemetes kuka (Cuculus Romanum)

A szemetes kuka nevét onnan kapta, hogy hulladékkal táplálkozik. Eredeti élőhelye a Római Birodalom területe, és a rómaiak nagyon megbecsülték. Ennek a megbecsülésnek a hagyományát a nyugat-európai országok a mai napig őrzik. Tudatosan tenyésztik ezt az állatfajtát, és önként, önzetlenül etetik.

Magyarországon a Cuculus Romanum fajta nem őshonos, betelepítésével évtizedek óta kísérleteznek, eddig gyakorlatilag sikertelenül. A Hősök tere felújítása után (amit ugyebár kétszer kellett felújítani, mert elsőre olyan hülyén rakták le a díszburkolatot, hogy nem lehetett felülről fotózni) hiába próbálkoztak betelepíteni ezt az igen változatos megjelenésű fajtát, egyszerűen nem maradt meg. Néhány példány átköltözött az Andrássy útra vagy a Margit körútra, illetve a BKV fajtamentő programjának köszönhetően a busz és villamosmegállókba.

A részben felújított, sok helyen még most is felújítás alatt álló Deák téren is hiába próbálták meghonosítani ezt az egyébként jámbor, szelíd, megsimogatható teremtményt. Amikor megpróbálták az őket szállító kamionról lepakolni őket, hogy birtokba vegyék új territóriumukat, egyszerűen belebújtak egy Nokiás dobozba, és Hagyó Miklós nappalijába menekültek. Ezért sajnos nylon zsákokkal ( TiszaiVegyiKombinátum Nylones) kellett az ökoszisztémát helyreállítani.



Egyik alfaja, a szelektív hulladékgyűjtő (Selectum Yardasigeth Cuculum), amely egyébként Németalföld területről származik, eredményesebben tud fennmaradni Pannónia zord és kietlen vidékein. Nevét onnan kapta, hogy általában 2, 4 vagy 6 sávos autópályák mellé fészkel, és szájszerve (beöntőnyílás) közvetlenül az út felé fordul. Jellegzetessége, hogy - parkoló kialakításának hiánya miatt - autóval nem lehet körülötte megállni, gyalog pedig csak úgy közelíthető meg, ha az úttesten megyünk. Ez azonban csak illegálisan végezhető, mert a rendőrhatóság azonnal megbírságolja azt, aki megpróbálja gyalogszerrel, az úttestről megközelíteni. További különleges tulajdonsága, hogy retteg a zebráktól. Ha csak teheti, a zebráktól 200-500 méterre, de időnként több száz kilométerre települ meg.

Rendkívül félénk fajta, előszeretettel bujkál olyan helyeken, ahol senki nem veheti észre, például elkerített vagy körbeépített udvarokon. Iszonyodik az erős fénytől, ezért kerüli a jelzőlámpás kereszteződéseket és a lámpaoszlopokat. Igyekszik a környezete színéhez alkalmazkodni, ezért okádék-sárga, városipor-szürke, városiégszín-kék, kormoshó-fehér, vagy satnyanövényzet-zöld színekben tűnik fel.

Mindkét fajra jellemzőek az alábbi megállapítások: természetes ellenségei ezeknek a fajoknak a Városképvédelmi Bizottság, Műemlékvédelmi Bizottság, FKF Zrt., Budapest Székesfőváros Önkormányzata, Közterület Felügyelet, Magyar Királyság Kormánya, ÁNTSZ. Ezek a szervezetek tűzzel-vassal akadályozzák, sőt, egyes helyeken irtják is ezeket a jámbor teremtményeket. Az állampolgár annyit tehet, hogy ha meglátja valahol, akkor megsimogatja és megeteti valamilyen hulladékkal (cigi-csikket csak eloltott állapotban adjunk neki, mert megfekszi a gyomrát, rosszabb esetben a vele szimbiózisban élő patkánycsaládok is elpusztulhatnak), majd sietve távozik, nehogy megzavarja a békésen kérődző állat nyugalmát.

A szemetes kuka könnyedén háziasítható, bármelyik háztartási üzletben beszerezhető, akár a szőnyeg alatt is elfér, de leginkább a konyhában szeret aludni, és ott időzni egész nap. A kapott jutalomfalatoknak nagyon tud örülni, és ha időnként átmossuk hypo-s vízzel és lekeféljük az oldaláról a koszt, akkor sokáig marad nálunk, bearanyozva mindennapjainkat hűségével.