Stáblistát nem olvasok előre, mert az elveszi a "wow, nahát, ezt a pasit ismerem, csak a neve nem ugrik be" érzést. (Női színészek közül legfeljebb kettőt tudok kapásból felismerni: az egyik Gillian Anderson, de őt is főleg Náray Erika jellegzetes szinkronhangja miatt... na jó, a lángvörös sérója is sokat segít, a másik most nem is jut eszembe...)

A lényeg, hogy a legújabb Superman darab esetében is így volt. Már az első pár percben feltűnt, hogy "jé, ez a pali pont olyan, mint az az izé.... na, nem ugrik be a neve... ja, de: Kevin Costner." De hát az nem lehet! S láss csodát: lehet! Oly-annyira, hogy tényleg ő játssza Superman földi faterját. Kevin Costnert nem tartom kifejezetten jó színésznek, sőt, meglehetősen semilyennek találtam az eddigi filmjeiben, de ez a szerep, mintha direkt neki készült volna. Egy középkorú, egyszerű paraszt, aki egy lepukkant kansasi farmon gyertyát cserél a 1970-es évjáratú platós Fordban. Testhez álló szerep neki, de tényleg. És jól nyomja.

A másik (l., mint fent) élmény Kal El (Superman, leánykori nevén Clark Kent) biológiai faterja, akit Russel Crowe alakít. Nos, a jó öreg Russel arcjátéka semmitmondásban vetekszik Steven Segal-éval, emiatt ő sem igazán használható színész, legalábbis olyan szerepekre, ahol érzelmeket kéne visszaadni. Ám az USB-kulcsba zárt szoftver-fater szerepére itt is telitalálat a színész. Ez a szerep (ismét l., mint fent), mintha pont neki lett volna kitalálva. 

Superman természetesen szupercuki, szuperszexi, és 3-in-1 fogkrémet használ, amitől ragyogó fehérek a fogai, és, mivel elég sok közeli van a szájáról, elég izgató. (Szép ajkai vannak, de ez egy másik sztori.)

A sztori a klasszikus: Kripton (Crypton? Cripthon? Chritchpton?) bolygó önmagába roskad, ettől mindenki szomorú, aztán mindenki meghal, de előtte még Zordon tábornokot elküldik egy olyan dimenzióba, aminek nincs is földi megfelelője, Kal Elt pedig kilövik az űrbe, lesz, ami lesz alapon: vagy eléri a Földet, vagy nem. Gondolom, nem lövöm le a poént, ha elárulom, de 

SPOILER

eléri a Földet, sőt föl is csereperedik... jaj, összeakadt a nyelvem, tehát: fölcseperedik, és nem veri meg az osztálytársait, mert apuka azt javasolja neki, hogy ne nagyon reklámozza magáról, hogy ő milyen májer, és persze a kis Clark már kisfiú korában is kedves, jóravaló gyerkőc, ezért nem tesz ilyet. 

SPOILER VÉGE

Látványos, ötletes, csak az első 20 percet nehéz kivárni, mert Russel Crowe olyan lassan beszél, mint Orbán Viktor, hogy mindenki értse. Itt-ott vannak lenyúlások más filmekből, egy kicsit átalakítják Metropolis városát (gondolom így olcsóbb a kormánynak is, mintha dózerokkal nekiállnának), ami jól tükrözi, hogy sem Superman, sem az amerikai hadsereg nem nagyon ért a katonai műveletekhez, mert ha egy kis közük lenne bármihez, akkor kicsalták volna az ellenséget például a Kent farmra, ahol max. a matematikai pontossággal renderelt veteményezett kukoricatáblából lett volna pattogatott tengeri. Sőt, amikor már csak

SPOILER

egyetlen ellenség marad, akkor sem vonlunak el egy hangulatos ír pubba, hogy két sör mellett megtárgyalják a fennálló ténnyállást, hanem beugranak a metropolisi közkönyvtárba, hogy egy kicsit átalakítsák azt, amitől egy, amúgy 20ezer dollárba kerülő napfénytető büszke tulajdonosává válik a város. A baj csak az, hogy nem csupán napfény-, de hó-, eső, időnként hurrikántető is, mivel a befedést hanyagul nem valósították meg. Lehet, hogy a KÖZGÉP-re várnak. 
Ja, amúgy Clark kinyírja a főgonoszt, és emiatt (az egy haláleset miatt, a több tízezer polgári személy halála miatt természetesen nem) lelkiismereti válságba esik. Már épp kezdenének egy kicsit sírásra görbülni a szép ajkai, de ekkor jön Lois Lane, aki, mintegy felmentve őt minden tette és azok következményei alól, magához öleli, és ettől mindenki boldog. Zordon nem annyira.

SPOILER VÉGE

Úgyhogy nézzétek meg egyszer, mert lehet, hogy a következő rész is jó lesz. 

Apropó: ha valaki meg tudná mondani, hogy az Északi-Sarkról hová ment a zűrhajó, azt megköszönném, mert én nem vágom, mi lett vele.