Már tudom, mitől rémültem meg annyira, mikor felhívott. Abban a hangban benne volt az utálat, gyűlölet, megvetés, lenézés, harag. Azt nem tudom ki iránt, félek, hogy irántam.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy kilépek, amíg nem fajulnak tovább a dolgok. Bár sajnálnám elhagyni a céget, mert rengeteg pénzt, időt, energiát fektettem bele, hogy minden flottul menjen. De mégis...

Ma csörgött a telefon, és olyasmi történt, ami sosem ezelőtt. Megijedtem. Attól, hogy ő hív, és megint leordítja a hajam. Vagy még inkább attól, hogy felhív, és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi.

Holnap meg akarom beszélni vele, hogyan tovább. Ez a kör még nincs lefutva...