Álláskeresés során a legnagyobb stressz-tényező az időkényszer. Az, hogy a munkát kereső személy pénz nélkül kolbászol a világban, hogy vadidegen emberekkel, idegen helyeken találkozzanak, és ott velük jól megkínoztassa magát. Ilyenkor az ember hajlamos azonnal, az első jó(nak tűnő) ajánlatot elfogadni. Ezt esetleg később megbánja, és vagy tűr, vagy kezdi elölről a keresést.
Azért írtam ezt le, mert az én jelenlegi esetem ezzel szöges ellentétben áll. Tegnap alaposan átgondoltam mindent, és arra a megállapításra jutottam, hogy kibaszott szerencsés helyzetben vagyok az álláskeresés terén. Mert miről is van szó?

Az ismert, hogy főnököm előzetesen jelzést kért, hogy az átalakítások során megajánlott új beosztást elfogadom-e vagy sem. A válaszom nem, a korábban leírtak szerint és miatt. Ezek után következik majd november közepén az elbeszélgetés, amikor jegyzőkönyvezik a nemleges választ. Utána következik (várhatóan) december elején a szervezet tényleges átalakítása és a felmondás. Mivel átszervezés miatt szűnik meg a beosztásom, ezért jár nekem az eltöltött évek után három hónap felmondási idő, amelyre (főnököm előzetes bejelentése alapján) úgy számíthatok, hogy nem kell munkavégzéssel töltenem. Erre az időtartamra jár a teljes bér. Az eltöltött évek után jár nekem egyszeri juttatásként kéthavi végkielégítés. Közben még esedékes (mivel a felmondási időbe beleesik) a 13. havi illetmény, illetve a felmondási idő alatt keletkező (várhatóan január-február havi), felhasználásra nem kerülő évi rendes szabadság pénzben történő kifizetése (4 vagy 5 nap, ha jól emlékszem).

A felmondási idő alatt a cég átképzési hozzájárulást is fizet, ha beiratkozom valamilyen OKJ-s tanfolyamra, és ezt az összeget kiegészítheti a Munkaügyi Központ, regisztráció után. Így egy nem túl drága tanfolyam akár teljes egészében finanszírozható ebből az összegből, eközben még mindig a felmondási idő telik. A felmondási idő végére várhatóan befejeződik a tanfolyam, de legfeljebb 1-2 hónappal tart tovább, és utána még mindig elmehetek akár hat hónapra is munkanélkülire, ha addig nem találtam volna (valamilyen ismeretlen okból kifolyólag) munkát.

Összegezve: mostantól számítva legalább 4(+1) hónapig nem leszek fizetés nélkül. Ennyi időm van tehát új munkahelyet találni. Eközben járhatok iskolába, csináltathatok jogosítványt (akár a kettőt egyszerre is), vagy akár vakargathatom a fülem botját is, ha úgy tetszik (bár ezt nem szeretném). Ha ezidő alatt se találok munkát, akkor további 6 hónapig sem maradok TB és NyJ fizetése nélkül, és ezalatt még mindig van időm munkát találni. Vagyis, ha nagyon balul üt ki minden, 10 hónapig akkor sem kell, hogy fájjon a fejem semmi miatt.

Nyugodt vagyok. Most tervezgetek, nézegetem az OKJ-s képzéseket, számolom a képzésre, tanfolyam(ok)ra fordítandó összegeket, és sokat gondolkozom azon, hogy mihez is kezdjek.

Mindemellett van két óriási előnyöm azokkal szemben, akik életük javát ugyanazon íróasztal mögött töltötték: először is fiatal vagyok, ami manapság nem egy utolsó szempont, másrészt (bármilyen furán is hangzik) rengeteg dolgot csináltam már, vannak tapasztalataim, és nem ijedek meg a kétkezi munkától sem. És általában jóeszű embernek tartanak, gyorsan tanulok, és leleményes is tudok lenni.

Miután ezt az egészet ilyen részletesen végiggondoltuk, valljuk be őszintén: nincs mitől tartanom. Szerencsés vagyok. Pofátlanul szerencsés.

Ezért most hallgassuk meg (vérmérséklettől függően) az alábbi Sarah Brightman előadások valamelyikét, vagy mindkettőt. A YouTube ablakban Az ötödik elem című filmből A Díva dala, az ActiveX vezérlőben pedig a Harem című szám (csak Internet Explorerben működik).