Ma egy kicsit le vagyok lassulva. Lehet, hogy az időtől. Ráadásul ennek a bejegyzésnek az eleje is olyan "kedves naplóm"-szerű. Újra kéne fogalmazni, de ennél jobb most úgysem jutna eszembe.

Szóval, a mondandóm csak annyi, hogy nincs mit mondanom. Ez így ebben a formában persze nem igaz, mert lenne, csakhogy az, akinek mondanám, nincs itt. Kisség idétlen helyzet, mert mást meg addig nem akarok mondani, míg a fontos dolgaimat el nem mondtam.

Amíg ezen agyaltam, eszembe jutott, hogy mit is mondott Mary Poppins: ha nincs mit mondanod, csak annyit mondj: Supercalifragilisticexpialidocious. Úgyhogy ezt túrtam elő a kincsesládából. Sajnos az eredeti, angol filmből kivágott részt nem találtam, csak ezt a musicalt, de azért ez sem rossz.