Prológus: Ez a post teljes egészében kitalált történet, a valósággal való bármilyen egyezés vagy hasonlóság a véletlen műve. A történet egy dalszövegíró versenyen játszódik, ahol a szerzők maguk adják elő a saját szerzeményüket.

Üres placc, rajta kissé kiemelkedve a síkból színpad, azzal szemben a zsűri.


Bejön, halkan, szinte suttogva köszön.
- Je'sstét k'ánok!

Gömbhajú Amos (ejtsd: émosz, zsűritag) lehajtja a fejét: - Jézusom - motyogja maga elé.
Neszesszer (zsűritag) mondja Amosnak címezve, de maga elé nézve: - Várjuk meg azért, mi lesz. - Neszesszernek nem hajlik a nyaka, ezért az egész műsor alatt előre néz. Néha azért fölemeli a kezét, de csak hogy lássák, nem azért hörög, mert haldoklik.

Meredély (zsűritag) elunja, fennen szól a versenyzőhöz: - Kérlek, mutatkozz be, aztán halljuk.

Versenyző: - József Attila vagyok, a versem címe pedig Tiszta szívvel.

Bohóceum (zsűritag): - Kicsit hangosabban, ha lehet. - Hangja dörgő, mint Gregor Józsefé, a versenyző összerezzen tőle, kicsit összébb húzza magát, de azért fél decibellel hangosabban mondja tovább:

- Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A zsűritagok néznek a szemükkel, hol egymásra, hol meg nem. Végül Bohóceum szólal meg, arcán kínos (és hülye) vigyorgás:
- Namost én nem tudom... de te most akkor ezt hogy akkor vagy öngyi akarsz lenni, vagy mi?

Amos: - Szerintem szép volt, csak túl gyorsan jön a halál. Ebből nem lehet 5 perces nótát csinálni, kéne még egy-két versszak.

Meredély: - Szerintem viszont ez így pont jó, csak nincs benne elég divatos kifejezés. Több olyan kell, hogy ó, bébi, úgy fáj, elhagytál, bébi, ó.

Neszesszer: - Na jó, gyerekek, ezt így nem lehet. Köszönjük, majd értesítjük.

Versenyző kimegy, zsűritagok összesúgnak. Meredély: - Én a műsor végén lenyúlom ezt a verset, kicsit átírom, és csinálok belőle egy slágert.

Neszesszer: - Szerintem ez szar volt.

Amos: - Mert nincs bennetek semmi érzés.

Bohóceum: - Na, itt a következő.

Bejön a következő versenyző. Határozott, elegáns tartású ember, nem fiatal, de nem is öreg. - Jó estét kívánok! Arany János vagyok, Szalontáról.

Visszaköszönnek neki, majd Amos: - Jaj, arra jártam legutóbb, mikor fellépni mentem... -, de mielőtt befejezhetné, a többiek egyhangúlag elküldik a búsba. Neszesszer int, hogy a versenyző kezdheti.

- A walesi bárdok

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

És még hosszan sorolja. A zsűri már vakarózik, mire a végére ér, Neszesszer felriad álmából.

- Szerintem ez átjön, csak kicsit át kell alakítani a szöveget. Például miért pont angol?

Amos: - Miért, mi legyen? Orosz?

Bohóceum: - Neszesszernek igaza van. Érzékenység van, NATO és EU tagország, nem lehet ilyet csinálni.

Meredély: - Legyen inkább piréz, de akkor ne is király legyen, hanem sah.

Amos: - Igazatok van, de sah nem lehet, mert a terroristák perzsák megsértődhetnek, elvégre érzékenység van. Inkább rádzsa, az olyan semlegesebb.

Neszesszer: - De akkor nem lehet Edward se. Legyen inkább Elek. Ja, ami még nem tetszett, az az, hogy miért használsz ilyen szavakat, hogy fakó? Meg léptet... Mondd azt, hogy lovagol, és kész. Például: Elek rádzsa, piréz rádzsa, lovagol a réten.

Amos: - Mondjuk ha lenne egy lány is a nyeregben, az pikánsabb lenne. Együtt lovagolnak. - Mindannyian hörögve röhögnek, csak Arany hallgat.

Meredély: - Ha lenne egy lány a nyeregben, akkor lehetne benne olyan, hogy ó bébi úgy fáj, hogy elhagytál, ó bébi miért hagytál el ó? Bébi...

Jóváhagyják. Lassan formálódik a(z új) mű.

De túl zenén, túl síp-dobon, | Riadó kürtön át: | Ötszáz énekli hangosan | A vértanúk dalát.

Amos: - Szal, ide inkább valami olyasmi kellene, hogy ne a vértanúk dalát énekeljék, mert az olyan drámai, hanem valami mást. Például az esélyegyenlőség jegyében énekelhetnék mondjuk Győzike dalát.

Meredély: - Az nem jó, mert nem illik a többi részhez. Inkább valami olyat, amiben van olyan, hogy ó bébi úgy fáj, hogy elhagytál, ó bébi miért hagytál el, ó. Szerintem az jobban passzolna.

Bohóceum épp mondana valami frankót, de Arany közbeszól: - Már megbocsássanak, de ez már nem az én versem. Én nem ezt írtam.

Bohóceum: - Igaz, segítettünk kialakítani egy slágert.

Arany: - Maguk idióták. - Balra el.

Amos: - Most mi baja van?

Neszesszer: - Nem baj, akkor ezt eladjuk, mint közös szerzeményt. Nagyot kaszálunk vele.

Epilógus: Természetesen ezek csak kiragadott jelenetek a versenyből. Vannak olyan szerzemények, melyek egyből átjöttek a zsűrinek, és azokat meg is zenésítették. Ilyen például egy ismeretlen szerző műve: Add ide a didit, | a didit add ide | Én a didit oda nem adom. | A didi kőkemény (stb.). Ezeket maholnap ti is hallhatjátok majd a rádióban.