Ma délután-este, ahogy jöttem hazafelé, több balesetet láttam, mint eddig egész életemben. Már mindenhol kint voltak a rendőrök, tűzoltók, mentők. A Lágymányosi hídra vezető úton (6-os út folytatása befelé, nem tudom, hogy hívják) egy motor romjait takarították épp, Soroksáron, a Millenniumtelep HÉV-megállónál pedig valami azonosíthatatlan dolgot söprögettek. A többit nem volt időm még ennyire se megfigyelni, de nem is lényeges.

Már az első baleset láttán levontam a konzekvenciát: lassan megyek, és kétszer annyira figyelek. Ennek köszönhető, hogy a Soroksári úton nem csattantam kétszer, hogy idétlen gyalogosokról és figyelmetlen motorosokról már ne is beszéljek.

Ma már nem megyek sehová, remélem a Kaszás is elmegy aludni. Remélem, azért ti jól vagytok.

Tegnap viszont én vezettem nagyon szarul, utólag is elnézést kérek a többi autóstól. Egyszerűen nem ment, és kész. Lefulladtam, későn vettem észre, hogy előttem fékeztek, stb. Szerencsére baleset nem lett, de azért alig vártam, hogy hazaérjek, és letegyem az autót. Pedig szeretek vezetni, még Pest-Budán is.