Nemere István krimijének címét kapta ez a post, de most a hazai vasúti közlekedésről fogokj írni.

Van úgy, hogy z ember fia betoppan a pályaudvarra, utazás céljából, megváltja a(z egyébként méregdrága) jegyet a vonatra, majd kilép a peronra, és szemügyre veszi a nyári napsütésben csillogó (vagy éppen rothadó) vonat-csodákat.

A pályaudvaron jól megfér egymás mellett az I. Világháborúból ittmaradt, jelenleg utasszállító vagonként funkcionáló marhavagon a legkorszerűbb Talent motorvonatokkal.

Mivel azt, hogy melyik vonat hová indul, csak az indulás előtt 5 perccel írják ki, van idő tippelgetni, hogy éppen szerencsénk lesz-e vagy sem. Persze az, aki a Balaton partjára utazik, kénytelen beérni az I. Világháborús cuccal, de azért titkon, a szíve mélyén reménykedik, hogy hátha most az egyszer elírták a beosztást, és végre Talent vonattal ruccanhat nyaralni. (Erre mondjuk az esély 1 a százezermilliárdhoz, ugyanis Székesfehérvár után már nincs felsővezeték! Márpedig a Talent vonat árammal megy, akácafába bele se kóstol.)

Próbálok rájönni a MÁV szerelvényösszeállító-igazgató elvtársának gondolatmenetére, hogy a korszerű vonatokat miért Érd-Budapest útvonalra rakta. Számomra egyetlen magyarázat van: Érden annyi látványosság van, hogy oda évente több tízezer külföldi turista érkezik, akiknek reprezentatív megjelenésű, és a náluk (pl. Németországban) megszokott kényelemmel felvértezett vasúti swzerelvényeket kell biztosítani.

Ezen elgondolás nyomán a Balatonhoz nem kell reprezentatív vasút, oda jó az is, amit csak a Szentlélek tart össze, hiszen a Balatonnál nincsenek külföldi turisták, nincsenek látványosságok, és különben is: egy magyar ugar az egész, ahol egy teremtett lélek sincs.

Amikor vonattal utazom (mostanában egyre ritkábban, mert a vonatjegy hajszálpontosan ugyanannyiba kerül, mint megtankolni a autót!) mindig eszembe jut Alexnek az a gondolata, amely szerint a budapesti pályaudvarokon olyan érzése van az embernek, hogy ide csak érkeznek vonatok, de innen nem indulnak sehová.

És valóban: Londonba nem indul vonat...