Kresztovan bosszúsan lépett be az egyszerűen berendezett szobába. Mestere, a Drakónia-szerte híres boszorkány, Iuvelus már megint kibabrált vele. Bár nem kimondottan rajongott az öregért, de Kresztovan most sajnálta, hogy itt kell hagynia a vén idiótát. Drakóniának ezen a részén nem volt más, aki ebben a tudományban jártas lett volna, az északi részre pedig csak a sárkányok földjén keresztül lehet eljutni. Délebbre már az orkok uralják a terültet, keleten pedig a tenger van. Nyugatra lehet indulni, de az orkok időnként fittyet hánynak a határokra, és át-átjönnek erre az oldalra portyázni, így Gehindát, a nyugatra eső országot elérni a határ mentén elég rizikós vállalkozás.
A kunyhó előtti tisztáson kölönféle kőkreatúrák álltak. A felületes szemlélő úgy találhatta, hogy egy kitűnő szobrász alkotásai, de valójában Iuvelus mester varázsolta el a hívatlanul hozzá érkezőket. A szobrok közt orkok, elfek, emberek, őzek, és mindenféle erdei állatok is voltak. Iuvelus nem tett különbséget barát és ellenség között. Egyszer annyira felbosszantották a legyek, hogy az összes, a közelben tartózkodó rovart elvarázsolta. Azóta kis kőlegyek, kőpillangók és kőkaticák borítják a tisztást. Az értelemmel (ha mégoly csekély is az értelem, mint egy troll fejében) bíró lények ezért kerülték a tisztásnak még a környékét is.

Kresztovan a véletlennek köszönheti, hogy nem lett ő is kőszobor. Javadán szigetéről jött hajóval, kelet felől. Matrózinas volt a hajón. Hajója, a gyönyörű háromárbocos Flankeron fregatt viharba került, és egy alattomosan megbújó víz alatti sziklán léket kapott. A viharban mindenki odaveszett, csak Kreztovan élte túl a szerencsétlenséget. Hogy hogyan, arra nem emlékezett, csak homályos képei voltak Zhéniáról, a Zöld Úrnőről és Acheolisról, a Tengerek Uráról, amint mintha alkut kötnének az ő sorsát illetően. Később kiderült, hogy valóban így történt. A Zöld Úrnő feladatot adott Kresztovannak. Nem is akármilyet.

A két istenség Iuvelusra bízta Kresztovant, és megparancsolták neki, hogy mindenre tanítsa meg a fiút, hogy később az ő szolgálatukba álljon. Eddig a napig az öreg nem árulta el, hogy mi lesz majd a feladat, de ma végre kibökte a vén lókötő: meg kell keresnie az alattomos pörgeport, és azt elhozni a Zöld Úrnőnek, aki majd Acheolisszal együtt saját céljaira, egy nagyon bonyolult varázslathoz használja fel. Az istenek persze maguk is megkereshették volna ezt az élőlényt, de, mint az istenek általában, jobban szerették az aljamunkát az emberekre hagyni.

Most jött el tehát a nap, hogy Kresztovan elinduljon, és megtalálja az alattomos pörgeport. Iuvelus könyvtára a világ minden tájáról tartalmazott könyveket, és a bennük rejlő tudás csaknem teljesen lefedte a bolygó élővilágát. Az alattomos pörgéről mégis csak ennyi volt a könyvekben:

Pörge. Meghatározása: növény. Tulajdonságai: alattomos. Különlegessége: pörgepor.

Ennyi. Maga Iuvelus mester is csak annyit tudott a pörgékről, hogy ha meglátod, akkor többé nem látsz semmit. Az azonban biztosnak tűnt, hogy Drakóniának ezen a részén lelhető fel. Kresztovannak tehát mennie kell. Az itt eltöltött évek során belétuszkolt, esetenként belévert tudás nem kevés. Tud védekezni szinte mindennel szemben, a legkietlenebb területen is meg fogja találni az élelemül szolgáló állatokat és növényeket, a sárkányokkal szemben Zhénia ajándéka, egy amulett fogja óvni. De hogy a pörgékre hol fog rátalálni, arról még fogalma sem volt. Mint ahogy arról sem, hogy merre induljon el. Hogy a Zöld Úrnő nem egy orkok ellen védő amulettel ajándékozta meg, azt súgta neki, hogy északnak induljon, a sárkányok földje felé.

***



***

Öt napja kóborolt Kresztovan Drakónia belsejében, és a legkülönfélébb, legegzotikusabb, legelképesztőbb kreatúrák keresztezték útját, de pörgének nyomát se találta. Az összes látott élőlény közül a dittesriheny lepte meg a legjobban. Úgy tudta, hogy ez a faj már kihalt, de ezek szerint a sárkányok nem végeztek elég alapos munkát, mert maradt még belőlük pár darab. Azért hívták így ezt a kis állatot, mert érdekes, DITT kiáltásokkal kommunikált, és a rihenyfélék családjába tartozott.

Esteledett, és Kresztovan egy tisztást keresett, ahol kipihenheti az elmúlt nap fáradalmait. Hamarosan talált is egy kis füves területet az erdőben, ahol tábort vert, majd tüzet rakott, és megvacsorázott, és nagyon gyorsan álomba is szenderült.

Hajnalban felriadt. Mintha valami mozgás lett volna a kis tisztáson. A tűz már kialudt, a tücskök nagy része is aludni tért már, csak az enyhe szellő susogott a vén fák között. De Kresztovan tudta, hogy megérzései nem csapják be. Valaki más is van a környéken rajta kívül. De hiába meresztette a szemét, nem látott senkit. Varázsolni kezdett. Egy erős varázslatot aktivált, amely feloldja az álcázóvarázst bárkiről és bármiről, ha az ennek segítségével próbál láthatatlan maradni. De hiába. A varázslat hatása nem változtatta meg a környezet képét. Ekkor moccanást hallott a háta mögött, de mire odanézett, nem volt ott semmi. Iuvelus mester szavai idéződtek föl benne hirtelen: "Ha meglátod, többén nem látsz semmit." Ez egy rejtvény - villant át hirtelen Kresztovan agyán. Itt vannak a pörgék, de nem láthatóak, viszont alattomosak. Amíg nem látszanak, nincs probléma, de ha megmutatják magukat, akkor vége a dalnak. Hogyan lehet egy ilyet megfogni? Reggelig töprengett a megoldáson. A motoszkálás az éj folyamán többször megismétlődött, de Kresztovan már meg sem próbálta megpillantani a pörgéket. Az elfogásukon gondolkozott.

Estére meg is született a terve. Kiment az erdőből, de a tisztáson hagyta a magával vitt holmit. Amikor úgy érezte, elég messze van már a pörgéktől, és nem lesik minden mozdulatát kíváncsi tekintetek, magár bocsájtott egy álcázóvarázst. Ettől láthatatlanná vált, és így óvakodott vissza arra a helyre, ahol csomagját hagyta. Mozdulatlanul várta, hogy beesteledjen. Abban bízott, hogy a pörgék, mint minden élőlény, nem csak alattomos, hanem kíváncsi is. Meg fogják nézni, milyen új dolog van a tisztáson. Nem is kellett csalódnia. Hamarosan mozogni kezdett a föld, és indák bukkantak ki egy-egy pillanatra itt-ott. Ez hát a pörge. Alattomos, mert a földben kúszik. A gyanútlan áldozatot elkaphatja az indáival. De ez még nem magyarázza a másik dolgot: ha meglátod, többé nem látsz semmit. Hogyan lehetne egy inda ennyire veszélyes?

Kresztovan várt. Közben már előkészített egy mozdulatlanná tevő varázslatot, hogy megbéníthasson egy pörgét, de ösztönei azt súgták, hogy még nem jött el a megfelelő pillanat. Várt, és figyelte, ahogy mind több inda bukkan elő a földből. A szemközti oldalon egy szarvascsapat bukkant fel. Amint megjelentek, az indák eltűntek a föld alatt. A vezérbika egy ideig idegesen szaglászott, de aztán megnyugodva maga is legelészni kezdett. Úgy tűnt, rajtuk kívül nincs más a környéken. A békés idillt egy villámcsapásszerű fény szakította meg. Egy szarvas élettelenül zuhant a földre, a többi veszett iramban tűnt el az erdő sötétjében. Ám a villám nem felülről, hanem a föld felől érkezett. Kresztovan a holdsütésben tisztán látta mi történik. Az indák kinyúltak a földből. De már nem azok a kicsi indácskák voltak, amik ezen az oldalon kutatták csomagjának tartalmát, hanem hosszabbak és mohóbbak. A szarvast kezdték tépni. És ekkor kibukkant a földből egy pörge. Egy polipszerű, föld alatt élő állat! A könyvek tévedtek. Az indák, a növényszerű részek a pörgének csak a csápjai. Maga a pörge egy állat, méghozzá nem is akármekkora. A pörgepor pedig egy olyan por, amit a pörge kilövell, majd mágikusan meggyújt, ezzel idézi elő a villámcsapásszerű jelenséget.

Kresztovan nem várt tovább. Aktiválta a mozdulatlanná tevő varázst. A hatalmas szörnyeteg hirtelen megdermedt, majd iszonyatos robajjal a földre dőlt. Kresztovan habozás nélkül aktivált még egy mozdulatlanná tevő varázst, majd illatos füveket gyújtott meg, és Zhéniához imádkozott. A Zöld Úrnő nem is váratott magára sokáig. Még javában tartott a varázslat hatása, amikor megjelent a tisztáson.

Jól van, Kresztovan. Jutalmad nem marad el. A többi már az én dolgom. Most menj vissza Iuvelushoz, és maradj is ott, amíg újra nem lesz szükségem rád.

***

Zhénia kiszedte a pörgéből a pörgeport. Később ezt használta fel Zhénia és Acheolis egyesített serege a Draváni vár ostromakor robbanószerként.

Kresztovan pedig visszatárt Iuvelus mesterhez, és reméli, hogy kalandjainak nincs még


V É G E.



BéDéKá felhívása itt.