A felszogálóknak van egy érdekes betegsége. Mindig akkor nyögik be a konyhára, hogy éhesek, amikor vendég jön.

Addig nincs különösebb probléma, amíg nincs senki, mert olyankor a konyha személyzetének van kapacitása arra, hogy kiszolgálja a kollégákat.

A másik dolog, ami azért mindenkit érint, aki ebben a szakmában dolgozik, hogy már végigette az étlapot, és nem kívánja azokat az ételeket, amik ott szerepelnek.

Nem jó érzés azt látni, hogy a vendégek el vannak ájulva attól, ami neked már a könyöködön jön ki, és már ezerszer elkészítetted, és már ezerszer feltálaltad, kiszolgáltad, stb.

Ilyenkor a szakács dolga, hogy valamit összedobjon. De mit? Egy átlag szakács simán le tud főzni 2-300 ételt fejből, így választék van. A probléma abból adódik, hogy van e a közösen megálmodott személyzeti ebédhez hozzávaló? Ha van, akkor nincs gond, összedobjuk, megesszük, és nagyon meg vagyunk elégedve magunkkal, a maradékot pedig napi ajánlatként eladjuk a vendégeknek, hogy ne vesszen kárba. =)

Ha nincs alapanyag, vagy olyan, ami sokba kerül, akkor a főnököt el kell szalasztani a boltba, hogy hozzon hozzávalókat, vagy valaki átcsoszog a boltba vásáolni. Olyankor szoktak a boltosnénik nagyot nézni, hogy mit keres itt a szakács/pincér/kézilány/bárki más az étteremből? És minek vesz egy darab almát, két darab Túró Rudit vagy valami apróságot. Ami épp hiányzik a személyzeti ételhez.