Irina Palm
A film bevezetője egy kicsit az összecsapottság érzetét kelti, de egyértelműen kiderülnek belőle a történet mozgatórugói. Van Maggie, egy konzervatív, korosodó hölgy, a fia Tom és felesége Sarah, valamint az ő fiuk, Olly. Olly-nak valamilyen betegsége van, az egész film alatt a kórházban fekszik. Imponáló, hogy nem kell mindenféle orvosi szakszavakat megjegyezni, ugyanis nem derül ki, hogy mi baja van a kissrácnak, de ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen is. A lényeg, hogy van egy elszegényedőfélben lévő kicsi család, akik minden vagyonukat a gyerek gyógyulására áldozták.
Maggie elhatározza, hogy saját kezébe veszi a dolgokat, és elindul a városban
pénzt szerezni. Próbálkozik állásközvetítőnél és bankban is, természetesen
sikertelenül. Végső elkeseredésében bemegy egy sztriptízbárba, ahol
"háziasszonyt" keresnek. Elsőre nemet mond, de mivel nincs más út pénzhez jutni,
végül elfogadja az ajánlatot. Luisa (Gryllus Dorka! a filmben egyébként
elhangzik egy mondat ékes magyarsággal tőle) megtanítja Maggie-t a
"kézimunkázás" fortélyaira.
Ezzel megszületik Irina Palm. A londoni Soho legjobb "kézimunkása"...
Nem akarom lelőni a poént, ezért rövidre fogom. Az Irina Palm egy zseniálisan elkészített filmdráma, amely leginkább arról szól, hogy meddig lehet és meddig kell elmenni, hogy megmentsük azt, akit szeretünk. És amikor elmentünk a legvégsőkig, van e feloldozás az elkövetett bűnök alól?
A filmben Sarah szájából hangzik el a kulcsmondat (ők az elején még nincsenek valami jóban anyóspajtással). A férjének, Tomnak mondja, aki nem tudja megbocsájtani Maggie tettét (ez is elég érdekes, de teljesen valószerű: bocsánat, hogy mindent megtettem a fiad életéért): "Nézd, mi mindannyian azzal kérkedünk, hogy mit meg nem tennénk a gyerekeinkért. Hogy milyen drágák számunkra, hogy meghalnánk értük Nos. Én rájöttem hogy mit jelent ez. Isten a tanúm, hogy vannak alkalmak, amikor megtehetjük, amit mondtunk. De Maggie meg is hozta ezt az áldozatot. A fiamért. És én hálás vagyok neki."
Vannak olyan részek, ahol az ember akaratlanul is mosolyra húzza a száját. És nem azért, mert a jelenet vicces! (Ezt valahogy megpróbáltam megfogalmazni, de az én szókincsem nem elég hozzá. A lényeg, hogy az események némi fanyar, kicsit elnéző, kicsit gúnyos mosolyt csalnak a fizimiskára.) Ennek a filmnek a legfőbb erénye, hogy nincsenek benne kényszerített, erőltetett poénok. Az események haladnak a maguk útján. Megtörténik, aminek meg kell történnie. Ennyi.
Ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie. Azt hiszem, ennél valósabb képet nem kaphatunk az anyai önzetlenségről, önfeláldozásról. És ki tudja: talán az anyák még örömöt is találnak az önfeláldozásban...
A film letölthető innen, felirat hozzá innen. A lejátszáshoz BSPlayer ajánlott, mert hibátlanul kezeli a feliratfájlokat.
Ezzel megszületik Irina Palm. A londoni Soho legjobb "kézimunkása"...
Nem akarom lelőni a poént, ezért rövidre fogom. Az Irina Palm egy zseniálisan elkészített filmdráma, amely leginkább arról szól, hogy meddig lehet és meddig kell elmenni, hogy megmentsük azt, akit szeretünk. És amikor elmentünk a legvégsőkig, van e feloldozás az elkövetett bűnök alól?
A filmben Sarah szájából hangzik el a kulcsmondat (ők az elején még nincsenek valami jóban anyóspajtással). A férjének, Tomnak mondja, aki nem tudja megbocsájtani Maggie tettét (ez is elég érdekes, de teljesen valószerű: bocsánat, hogy mindent megtettem a fiad életéért): "Nézd, mi mindannyian azzal kérkedünk, hogy mit meg nem tennénk a gyerekeinkért. Hogy milyen drágák számunkra, hogy meghalnánk értük Nos. Én rájöttem hogy mit jelent ez. Isten a tanúm, hogy vannak alkalmak, amikor megtehetjük, amit mondtunk. De Maggie meg is hozta ezt az áldozatot. A fiamért. És én hálás vagyok neki."
Vannak olyan részek, ahol az ember akaratlanul is mosolyra húzza a száját. És nem azért, mert a jelenet vicces! (Ezt valahogy megpróbáltam megfogalmazni, de az én szókincsem nem elég hozzá. A lényeg, hogy az események némi fanyar, kicsit elnéző, kicsit gúnyos mosolyt csalnak a fizimiskára.) Ennek a filmnek a legfőbb erénye, hogy nincsenek benne kényszerített, erőltetett poénok. Az események haladnak a maguk útján. Megtörténik, aminek meg kell történnie. Ennyi.
Ezt a filmet mindenkinek érdemes megnéznie. Azt hiszem, ennél valósabb képet nem kaphatunk az anyai önzetlenségről, önfeláldozásról. És ki tudja: talán az anyák még örömöt is találnak az önfeláldozásban...
A film letölthető innen, felirat hozzá innen. A lejátszáshoz BSPlayer ajánlott, mert hibátlanul kezeli a feliratfájlokat.
