A Persil mosóporból azért fogy kevesebb, mint a Dosiából, mert drága. Az nem számít, hogy Persilből egy kávéskanálnyi is elég, Dosiából meg egy söröskorsónyi kell. Ráadásul a Dosia mindig akciós.

- Csak ennyi? Csak 3 kg mosóport kapok 3500 forintért? Akkor inkább veszek ugyanennyiért gagyit, de abból sokat.
- Csak ennyi? - kérdezi, mikor megkapja a 12-14 dkg húst és a 25 dkg köretet. Még hozzá se kezdett, de már kevesli. Ha többet kap, akkor meg kidobja, mert úgysem tudja megenni. Hogy az ilyen ember miért nem főz otthon? Mert még arra se veszi a fáradságot. Könnyebb más munkáját semmibe vennie.

Van egy 10 méter hosszú pult, aminek az egyik végében a pénztárgép áll (APEH-kompatibilis), a másik végében az ételek. A közbeeső területen italautomata, kávéfőző, mikrohullámú sütő, szalvéta, evőeszköz, stb. Ezt a távot naponta százszor is megteszem.

A fizetés, az előírásoknak megfelelően, a pénztárgépnél történik. A pult fölött nem vehetünk el pénzt, így a kiszolgálás végén mindig visszasétálok a kasszához, beütöm az összegeket, és várok. Várom, hogy észrevegye, hogy nem fogom elvenni tőle a pénzt a pult fölött, és nem fogok visszasétálni a visszajáróval. Nem lehet.
- Oda kell menni? - ezen teljesen felháborodik. De miért, kérdem én? A benzinkúton nem a pénztárnál fizetsz? Az előbb, amikor vásároltál, nem a pénztárnál fizettél? Igen, ez itt az a pont, ahol fizetni kell. De ez miért olyan rendkívüli?