Hosszú évek után végre előkerült a bátyám =).

Valójában elég sokan vagyunk össze-vissza a világban, de azért megpróbálom röviden összefoglalni. Lett volna egy édes-bátyám (Lacika), de ő még születése előtt meghalt =(, így én lettem apám és anyám első gyermeke, de anyámnak már volt egy fia (Imi, aki nem az én, hanem az ő apja nevét viseli), aki velünk lakott sokáig. Utánam egy évvel plusz egy kicsivel született meg a húgom, és hat évvel utánam az öcsém.

Imit én nagyon szerettem, és ennek megfelelően (mit szépítsük) nagyon kis szemét voltam vele, viszont a nagy korkülönbség miatt ő nem nagyon díjazta, hogy rám kell vigyáznia. Mivel ő már 16 körül volt, amikor én még csak 6 éves voltam (ám nagyon nagy pofával), eléggé kikaptam tőle egy kis szemétségért, ezért apám megkérte, hogy inkább költözzön el az apjához. Így is lett (legnagyobb bánatomra, mert én még akkor is nagyon szerettem őt, és még sokáig a bátyám volt a példaképem =)), és attól kezdve csak ritkán járt haza, de rendszeresen meglátogatott minket.

Viszont úgy esett, hogy nekünk is költözni kellett úgy 10 évvel ezelőtt, és bátyám azóta nem jelentkezett, bár, mint mondta, volt az előző házunknál, de nem tudott megtalálni minket, így a látogatásai elmaradtak, annak dacára, hogy mi többször is kerestük őt az apjánál, meghagytuk minden elérhetőségünket, stb.

Ám most előkerült, és alig várom, hogy végre megint találkozzak vele. Teljesen be vagyok zsongva, rettenetesen izgulok, és kicsit félek is a találkozástól. 10 év alatt elég sok víz lefolyt a Tiszaszipin, úgyhogy téma az van rogyásig, de...

Emlékeim szerint Imi nagyon jó pasi volt, az összes csaj döglött érte, és bajuszt viselt mindig. Nekem is azért volt bajuszom pár évig, (mikor elkezdett nőni, nem borotváltam le), hogy rá hasonlítsak (aztán rájöttem, hogy nekem nem áll jól, ellenben neki igen). Szóval magas, sötét, göndör haja van, egy igazi Adonisz, és egy érdekes beszédstílusa van, ami marhára tetszett nekem mindig, de azt nem sikerült megtanulnom.