d'Emínion dala (az Ébredés folytatása)

Szárnyalt újra a magasban,
De a tempót tartani képtelen.
Mi végre ez a küszködés?
Nincs, ki várja őt odafenn.

Ereje elhagyja végleg,
Pörögve zuhan a mélybe.
Megkapaszkodik a platón,
Nincs, ki fogadja odale'.

Utoljára néz az égre,
Fájdalmas, kínzó tekintet.
Ó, legyetek átkozottak,
Kegyetlen istenek.

Üres neki ez a világ,
Nem érte nyílik a virág.
Csak szánják, kegyetlenül,
Inkább barlangjába menekül.

Nyüszít a sárkány, hatalmas,
Még nézni is szánalmas.
Utoljára üvölt egyet,
S a világ beleremeg.

Árva fejét lehajtja,
Reá omlik barlangja.
Álmodja örök álmát újra,
Nem ébred fel többé soha.