Mi a közös a következő cégekben, márkákban?

T-Mobile, Teva, Bayer, Törley, OBI, Vodafone, Opel, LG,Toyota, Lidl, Borsodi, Telenor, MKB, CIB, Erste, Raiffeisen, OTP, Samsung, Sony,  Chio-Wolf, Baumax, Unicredit, Henkel, Danone, Sanofi-Aventis, stb. (a teljesség igénye nélkül, de biztosíthatlak, hogy a sor véges, és ez a kulcsmomentum a dologban).

És mi a közös a többi, másfél millió bejegyzett egyéb vállalkozásban, cégben, termelőben, múzeumban, színházban, közlekedési társaságban, stb.?

Azt tudjuk, hogy reklámozni drága. Drága a reklám elkészíttetése (sajnos ez nem garantálja automatikusan a minőséget, mert olyan, reklámszakembernek kikiáltott sarlatánok készítenek reklámot, akiknek inkább a tökföldön kéne kapálnia). A reklámfelület sem tartozik az olcsó szolgáltatások közé, ami a jelenlegi rablókapitalista berendezkedésben ugyan normálisnak tűnik, mégsem az. Hogy miért?

Egy hirdetésekkel telepakolt napilap általában 80-150 FT közötti összegért kapható, holott inkább ingyen kellene adni, mivel a reklámbevételek busásan fedezik az előállítás költségeit. Szerinted nem így van? Akkor a Metropol szerinted hogy lehet mégis ingyenes? És ha a Metropol ingyenes, mégis nyereséges, akkor például a Blikk miért nem az?

De ne térjünk el a tárgytól. Az aktuális kormány vagy a aktuális kormánnyá válni kívánó politikai erők lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy KKV-szektor, hazai termék, stb. De ahhoz hogy egy termék vagy szolgáltatás elkeljen, (feltételezve, hogy az előfeltételek már megvannak, miszerint az eladandó áru minősége jó, elérhető és megfizethető, illetve van rá igény) szükséges arra felhívni a figyelmet. Ennek az eszköze a reklám. Reklámozni nyilvánvalóan pénzért lehet, és egy jó reklámkampány nem falra hányt borsó, nem fölösleges kiadás. Csak cégek (stb., lásd, mint fent) százezrei számára egyszerűen elérhetetlen. És nincs szándék se arra, hogy több megjelenési lehetőség jusson olyan vállalkozásoknak, amelyek értéket állítanak elő.

Aki nem hiszi, járjon utána. Nagyon egyszerű, mert írsz valamelyik újságnak egy levelet, hogy XY cég vagy, reklámot szeretnél elhelyezni az újságban, és adjanak árajánlatot. El fogod dobni az agyad, ha meglátod az összegeket.

A legnagyobb probléma, hogy a nem-statikus hirdetési felületek (internetes hirdetés) sem kifejezetten olcsók, pedig itt aztán lehet sok reklámot vállalni egyszerre, és azokat rotációban mutatni, ráadásul ezek eredményessége még mérhető is, ellentétben a trévé- és újságreklámokkal. De ezen a felületen is az a jellemző, hogy drágán adnak keveset, ahelyett, hogy olcsón értékesítenének sokat, ezáltal lehetne döngetni a mellüket, hogy lám, mi így támogatjuk a hazai kis- és középvállalkozásokat, ráadásul valószínűleg több pénzt is hozna a konyhára.

És hogy mi a közös a fenti cégekben, márkákban? Az, hogy ők képesek megfizetni bármennyi, bármekkora reklámfelületet. Ezért van az, hogy 10 reklámból 7 gyógyszert reklámoz, kettő telefont vagy ahhoz kapcsolódó szolgáltatást, egy pedig joghurtot. Csak ezek már senkit nem érdekelnek.