Tömjén Zsoltika vadászni akar. Amióta ő az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, azt hiszi magáról, hogy ért is hozzá.

Szerinte a vadászat aktív természetvédelem. Nyilvánvalóan igaza van, hiszen valójában a népirtás is a globális túlnépesedést megelőző humanitárius segítségnyújtás. Megyek is mindjárt valami egzotikus helyre, ahol sokan élnek (például Országház), és rendezek egy kis vérfürdőt, hátha akkor magasabb lesz a GDP. Egy biztos: kevesebb korrupt tolvajt kell majd ellátni.

Az a sanda gyanúm támadt a minap, hogy Zsoltika kezébe vette a Családi kör című verset, és kissé félreértelmezte azt a részt, amelyben arról értekezik a szerző, hogy "héjából időnként tűzre tesznek sokat". De Zsoltika nyilvánvalóan nem tudja, hogy itt most nem arról a héjáról van szó! Ez a héja nem az a héja. Amire ő gondol, az a kánya. Az rúgja meg a kis fejét Zsoltikának. Amiről Arany ír, az meg a borsónak a héja.

Miközben az EU vagyonokat költ arra, hogy a biológiai sokszínűség megőrzésére buzdítsa polgárait, szerveit és cégeit, az EU elnökségét ellátó Magyarország, immár nem először, szembeköpi gyakorlatilag az egész kontinenst, több, mint kéttucat nemzetével együtt. És ha ez még nem lenne elég, Semjén nem csak egyszerűen vadászni akar, hanem kifejezetten a védett fajokra akar vadászni. Nem elégszik meg azzal, hogy például patkányokra lövöldözzön, esetleg a városi galambokat ritkítsa (ezeknek legalább volna értelme), nem. Ő kifejezetten nyestet és nyusztot akar lőni, desszertnek egy kis fürjjel és egerészölyvvel, az se baj, hogy éppen kihalófélben vannak.

Igazság szerint még az lenne jó, ha korlátlan vadászati engedélyt adnának ki a szarvasokra, aztán, amikor már végleg kipusztul ez a faj hazánkban, akkor nem Csodaszarvas legendájáról fogunk regélni, hanem Csodasemjénről. Vagy még inkább Csodalófaszról.

Mondjuk a WWF reklámfilmjét kicsit túlzónak tartom. Ennyire nem lesz szörnyű a helyzet:

hiszen lesz helyette ez:



Vagy legyen inkább ez?:

És mielőtt hülyeségeket hordanál össze, talán vegyél a kezedbe egy könyvet. Nem, nem egy képzeletbeli barátról szóló, a zsidók történelmét elmesélő, folytatásos kalandregényt, hanem valami olyat, aminek értelme is van. Például ezt.