- Mivel foglalkozol?
- Szakács vagyok.

Gyakori kérdés, és egy idő után meglehetősen sztereotip formában folytatódik a párbeszéd.

- Hol? (Mintha tudnád, ha megmondom...)

- Jól fizetnek? (Közöd? - kérdezném legszívesebben, de általában annyit szoktam mondani, hogy nem panaszkodom. Ilyenkor persze furcsán néznek, és értetlenül vigyorognak. Szerintem vagy azt gondolják, hogy Fideszes/Maszopos kém vagyok, vagy azt, hogy "bezzeg ennek a köcsögnek bejött az élet, hogy rohadjon meg, én meg teszkóba járok akciós zsömléért.)

- Az most jól megy. (ez, válság ide vagy oda, mindig elhangzik, de hogy honnan veszik emberek ezt a baromságot, azt a mai napig nem értem).

- Mit szeretsz főzni? (Na ez az a kérdés, ahol legszívesebben hasba rúgnám az illetőt. Egyrészt honnan veszi, hogy szeretek főzni, ezek után azt, hogy van olyan étel, amit kifejezetten szívesen kutyulok? Másrészt ha megnézünk néhány példát, akkor rájöhetünk, hogy ennél hülyébb, valószerűtlenebb és kreténebb kérdés a világegyetemben nincs még egy. Példa:

- Mivel foglalkozol?
- Postán dolgozom levélelvevőként.
- Mit szeretsz legjobban felvenni? (Gyásztáviratot, esküvői meghívót, halotti anyakönyvi kivonatot, banki értesítőt, stb., ill. imádom átvenni a pénzt a remegő kezű nyuggertől, amikor a 3452 forintos villanyszámláját fizeti be.)

...
- BKV-ellenőr vagyok.
- Mit szeretsz legjobban ellenőrizni? / Kit szeretsz leginkább megbüntetni? / Melyik járaton a legfaszább ellenőrizni? (Hogy nézne ki az, pl., hogy "A három nyelven nyomtatott Budapest kártyát ellenőrzöm a legszívesebben"? Vagy: "Az olyan járatokon a legjobb ellenőrizni, amelyiknek az útvonalán nincs kanyar, emelkedő, völgy, bukkanó (ez eleve kizárt a magyar utakon/síneken), illetve nincsenek lámpák, a haladása egyenletes, megálló is csak hetente egyszer fordul elő, ergo: nem kel kapaszkodni ellenőrzés közben.")

...
- Kőműves vagyok.
- Mit szeretsz legjobban építeni? / Melyik téglát szereted leginkább rakni? / Melyik betonfajtát szereted legjobban kikeverni? (Na ne már...!)

...
- Szalagmunkás vagyok a Suzuki gyárban.
- Melyik csavart szereted a legjobban meghúzni? (- Anyád! - Tessék? - Mondom az anyát. Anyacsavart... - Ja, mást értettem. - Aha.)

...
Hosszan folytathatnánk a sort, de egyszerűen csak képzeld el a szitut a saját munkáddal kapcsolatban. Különlegesen szánalmas lenne azonban egy patológustól megkérdezni, hogy kit szeret legjobban boncolni.



Van aztán még egy kérdés, amitől eldobom az agyvelőmnek azt a csekély maradékát is, ami még szerencsétlenségemre működik:
- Mit főztél ma? (Kedves cimborám, ha lenne valami kibaszott halvány sejtelmed arról, hogy mit jelent az a' la carte étterem fogalma, akkor nem kérdeznél ekkora hülyeséget. Ugyanezen okból kifolyólag felmész a www. akármilyen honlapra, ott megnézed az étlapot, és meglátod, hogy mit főztem ma. A lelki üdvödért sem mondom el mind a heten/százhúsz/nyégyszázötvenkettő ételt, úgyhogy ezt nyugodtan verd ki. A fejedből. Egy kocsmárostól se kérdezi meg senki, hogy mit töltöttél ma pohárba? A vécés nénitől se kérdi meg senki, hogy melyik piszoárba dobott szagtalanító golyót.)

- Mit szeretsz enni? (Erre három válasz szokott átfutni az agyamon: Kérdezd inkább a gyerekedtől, és főzzél neki azt, amit szeret. Ha meg akarsz hívni vacsorára (ez eddig még sosem fordult elő egy ilyen kérdés után), akkor hívjál, teljesen mindegy, mit készítesz. Ugyanazt, amit te: hamburgert sültkrumplival, kólával egy Burger Kingben. Vagy pörköltet. Esetleg tésztát, de van úgy, hogy elég egy saláta, szeretem a leveseket is, és ha hiszed, ha nem, pizzát is szoktam enni néha, és azt sem kényszerből, hanem mert szeretem. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy akárcsak te. Miért gondolod, hogy bármi különbség lenne kettőnk között?)

No, mára ennyi. Ne kérdezz hülyeséget!