Hála a Tervezőnek, vgre van Facebook ahol a világegyetem összes bölcsessége becsorog a lakásba, egynapi adagokban, hogy könnyen fogyasztható legyen. Fogyasszunk hát egy kis tantrát...

Mióta megszülettek a gyermekeink, nagyon gyorsan pörögnek a napok, most érzem igazán hogy öregszem, hogy egy szempillantás alatt elmúlik az életünk, és hogy milyen gyarló az ember, mennyire csak önmagára gondol.Kihűlt az emberek szívéből a szeretet, tudom a sok munka a stressz, de megéri? Megéri úgy leélni az életünket hogy még hétvégén is dolgozunk hogy ki tudjuk fizetni a számlákat, és közben teljesen eltávolodunk egymástól? Nekem szerencsém van, nagyon jó férjem van imád minket boldogok vagyunk együtt, de mi is állandóan rohanunk. Látom a körülöttünk élő embereket senkinek sincs egy perc ideje sem egymásra. A fejlett világ még talán tett rá egy lapáttal, hiszen a tv, a számítógép ami nélkül már el sem tudjuk képzelni életünket, teljesen elveszi tőlünk még a beszélgetés varázsát is. Az én nagymamám még él, 80 évhez közeledik, és ha együtt vagyunk, érzem hogy mi mennyire gyorsak vagyunk, mennyire pörgünk. Az ő élete mindig is nyugodt légkörben telt, ezt nem úgy értem hogy nem voltak gondjai, de mindig nyugodtan megfontoltan beszélt mindenkivel.Mért gyorsultunk mi ennyire fel, mért gyorsult fel az életünk? Kinek akarunk mi megfelelni? Tudom lépést kell tartanunk a világgal és ebből már nincs kiszállás. Úgy érzem a pénz körül forog minden, csak közben elvesztjük a legfontosabbat a szeretetet, a megbecsülést, az életünket. Hiszen olyan rövid az életünk, azt éljük le boldogan, úgy ahogy szeretnénk. Sajnos amig a napi megélhetés lesz a legnagyobb gondunk, ami nagyon nagy streszt vált ki belőlünk, nem tudom ez lehetséges-e, megvalósitani önmagunkat. Nagyon sok olyan hely van, ahol még munkalehetőség sincs, nem is tudom hogy élnek ilyen körülmények közt. A stresz minden betegség kiváltója, kerülnünk kéne. Hiszem, hogy nem csak azért vagyunk itt a földön hogy dolgozzunk, és stresszes életünket éljük, hanem feladatunk van.Tanitsuk meg gyermekeinket élni, szeretetben boldogságban, nem gyülölködésben, és egymásramutogatásban. Az ő szivük még olyan tiszta ,olyan nagyon tudnak szeretni, önfeledten játszani, amit mi felnőttek sokszor elfelejtünk. Pedig nem szégyen egy felnőttnek játszani, boldogan nevetni, tanulnunk kéne gyermekeinktől. Szóval mért is élünk, mi az élet értelme? Nem tudom, de az bisztos hogy boldogabban kéne élnünk.