És akkor Tömjén Zsolt magára kapta éjfekete csadorját, és a csador alól kibukkanó csontos ujjaival megragadta kaszája nyelét. Ah, de micsoda kasza volt az! Nyele fekete, mint az ében (leginkább azért, mert ébenfából készült, gondos fekete sárga kezek munkájának…

Nem értem a lázadókat.     Az úgy volt, hogy Viktor király (ezen a néven a Zelső) és b. neje, Tömjén Zsolt telefoncsörgésre ébredt aznap reggel. Kuszaszem hívta őket, hogy egy kevés állampapírt el tudna adni Ezerbajdzsánnak, ha Ramil Sahib Safarov katonát kiadná…