Ma megbántottak. Nagyon. Rák jegyben születtem, és nagyon érzékenyen érintenek az ilyen dolgok. Mindent a lelkemre veszek. Kívülről persze ebből semmi nem látszik, de mégis... nem túl jó. De miért is bántunk meg valakit? Ez itt a stájsz.<p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">A bevezetőben nem derül ki, de jelenleg két munkahelyem van. Egy főállás, amiből a számláimat fizetem, és egy mellékállás, ami elég pénzt biztosít ahhoz, hogy néha élvezhessem az életet. Egy nagyon közeli barátom a főnököm itt. Nem szerencsés, de így alakult. A kapcsolatunk elején egyikünk se gondolt arra, hogy így lesz, de ez van. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Ő otthagyta az előző állását, hogy minden energiáját erre fordíthassa, én maradtam a másik munkahelyemen, míg normálisan nem megy az üzlet, vagy ilyesmi. A főállásomban a munkaidőm elég szabadon felhasználható, egyetlen kikötés, hogy a munka legyen elvégezve, és 8-16-ig ott kell lenni. A munka mennyiségétől nem kapunk sérvet, ez nagyon pozitív, de akadnak olyan időszakok, amikor sok jön be egyszerre. Ilyenkor minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kész legyünk. Ezekbe az esetekben nulla vagy szinte nulla időm van foglalkozni a mellékállásom ügyeivel. Ezt a másodállásomban főnököm szerepét betöltő barátom nem mindig veszi figyelembe, mint ahogy azt se, hogy míg ő A-ból B-be záros határidőn belül képes eljutni autója segítségével, nekem A-ból B-be az út beláthatatlan ideig tart. Legfeljebb becsülni lehet, hála a csodásan összehangolt BKV-közlekedésnek. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Ebből kiderül, hogy nincs autóm. Arra akarok kilyukadni, hogy míg ő akár otthonról, telefonon, (gyors) interneten keresztül, szükség esetén autóba pattanva intézheti ügyeit, megkötések nélkül, addig nekem minden nap 2 óra hosszáig tart az út a munkahelyemre, majd délután újabb két óra visszafelé. Optimális esetben persze. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">De hogy jön ez ide...? Ja, a megbántás. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Ma is hazaértem este hat óra körül, mint mindig, és elkezdtem a másodállásommal kapcsolatos munkát végezni. Kisebb-nagyobb hibák csúsztak bele, gondolom, mindenkivel megesik, ha végigdolgozott 8 órát, és mellette még 2 órát utazott hazafelé. A munka nem volt túl bonyolult: néhány levelet kellett átolvasni, és megválaszolni. Megtörtént, a fent jelzett hibákkal. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Egyszercsak csöngött a telefon, fölvettem, persze barátom volt, aki, mint mondtam, másodállásban főnököm. Mármint az én másodállásomban. És nagyon csúnyán leb****tt. De úgy, hogy hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak annyi jött ki a torkomon, hogy "de..." mikor megkérdezte, hogy ennyit se vagyok képes megtenni. Mármint a levelek megválaszolása. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Azt hiszem, sokkot kaptam, mert nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott. Így még soha senki nem kiabált velem, főleg nem telefonban, és főleg nem egy olyan személy, aki fontos számomra, és fontos számomra az is, amit mond. Hallgatok rá, megfogadom, amit mond, stb. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Utólag belegondolva, tulajdonképpen igaza volt abban, amit mondott. De ahogy mondta, azt, azt hiszem nem érdemeltem meg. Ekkora hibát nem vétettem, hogy ilyen megalázó, lekezelő, semmibe vevő stílusban üvöltse a fülembe. Telefonon.<o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Mindegy, megtörtént; teljesen kikészültem. Lelkembe tiport, bár szerintem ő ezt nem így fogja fel. Nincs jelentőssége. De velem mi lesz most? Tekinthetek ezután is rá úgy, mint olyan ember, akivel le lehet ülni beszélgetni, akinek érdemes a szavát megfontolni, akit barátomnak nevezhetek? Vagy ezentúl szólítsam főnökömnek, és felejtsem el, hogy valaha fontos volt számomra? Talán jobb lenne most kilépni a cégétől, amíg nem késő. Vagy tegyek úgy, mintha mi sem történt volna, és folytassam? <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Épeszű emberben fölmerülhet, hogy mondjam meg neki, hogy megbántott, de épeszű embernek az is eszébe jut, hogy megmagyarázza, hogy neki igaza volt, és különben se kiabált (persze, mivel az ember nem hallja a saját hangját, főleg ha ideges). Nem akarok vele ezen vitatkozni. Tanultabb, könnyebben formálja szavakká a gondolatait, mint én, egy perc alatt megmagyarázná, hogy én vagyok a hülye. Nem akarok még egy megalázást, legyen az másnak bármily semmiség, vagy apróság.<o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">A Rák víz jegy. Ha a vízbe beledobnak egy követ, hullámokat vet. Ha a lelkem tekintjük víztükörnek, akkor most egy sziklát vetettek belé, és mellette még forgószél is kerekedni látszik... <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Hogy miért nyitottam blogot, ha valójában baromságnak tartom? Nincs senkim, aki most meg tudna érteni. Az, aki meg tudna hallgatni, és/vagy együtt tudna érezni, épp most ordította le a hajamat. Le kellett írnom. <o:p></o:p></p> <p align="justify"> <o:p></o:p></p> <p align="justify">Azt hiszem ennyi. Mára. Még hátra van egy fürdés, meg egy alvás, aztán holnap lesz. Gondolom ezen senki nem lepődött meg. De mi lesz holnap velem?<o:p></o:p></p>