2006. feb 22.

Olvasmány

írta: Mark yhennon

A gyönyörű nő pedig, miután végighallgatta a tizennégy világ izgalmas szerelmi történeteit, szemét a csodálkozástól tágra nyitotta, és mosolyogva így szólt: <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p> Amit mondott, nem írom ide, csak ami utána van. <o:p> </o:p> „Ezek után kedvese keblére hajtotta dús mellének halmait, melyek úgy terültek szét ottan, mint monszun idején az égen a súlyos felhőgomolyok. A kadali rügyhöz hasonló, nagy szenvedélytől kivörösödött szemét tágra nyitotta, és miközben a pávafark színében játszó, virágcsokor formájú hajfonata ide-oda lengett, önfeledten csókolta kedvese kadamba porzószálaihoz hasonló, vörös fényben úszó rubinajkát.” <o:p> </o:p> (Dandin: A tíz herceg története; Édesvíz kiadó) <o:p> </o:p> Nehéz olvasmány, de rendkívül érdekes. Az ember csak úgy érti meg a mesélők kusza elbeszéléseit, ha odafigyel rá. Az egész nem több, mint 150 oldal. E könyv olvasása közben betekinthetünk a 7. század végi, 8. század eleji Indiába. Dandin a szanszkrit nyelv virtuóza. <o:p> </o:p> De mit tudunk Indiáról? Fa. Elefánt. Rizs. Elfelejtett építmények, hajdan volt, hatalmas istenek. Félelmetes mennyiségű tudás, mely a múlt ködébe vész. <o:p> </o:p> Egyiptom. Nem a mai, arab-egyiptom, hanem amikor még egyiptomiak lakták. Ha Caesar nem hetyeg Cleopatrával, azt se tudnánk, hogy léteztek. Tudásuk jelentős része örökre elveszettnek látszik. <o:p> </o:p> A birodalmak sorsa az, hogy összeomoljanak. De szükségszerű, hogy el is felejtődjenek? <o:p> </o:p> Kína. Porcelán. Papír. Tüzijáték. <o:p> </o:p> A kínai művészet lenyűgöző. Harmonikus, közel hozza az embert a természethez. De ők sem a hadviselés lejegyzésére fordították az energiát. <o:p> </o:p> Azték, maja, inka birodalom. Templom. Matematika. Arany, minden mennyiségben. <o:p> </o:p> Úgy tűnik, nekik sem az volt a legfőbb feljegyeznivalójuk, hogy háborúztak. Hatalmas isteneik számára építettek templomokat. Olyan mezőgazdaságuk volt, amit ma is megirigyelhetnénk. <o:p> </o:p> Fönícia. Kereskedőváros. <o:p> </o:p> Ismerték a nullát. Miért fontos ez? Nos, a nulla nem egyenlő a semmivel. A nulla a legfontosabb szám a matematikában. <o:p> </o:p> A birodalmak szükségszerűen elbuknak. De tudásukat, vagy azok egy részét csak azok hagyják hátra, amelyek hadviselésükről írtak jegyzetet. Így kell lennie. A pénz diktálja így. UI: A "Tűnődés" című cikkem kierült a főoldalra. Köszönöm az ajánlómnak.