Válasz erre: http://holden.blogter.hu/?post_id=9303

Nyargalok a villamos felé. Végigálltam az utat a HÉV-en, a hátamos akkora táska van, aminek súlyától még egy elefánt is megdöglene. De viszem, mert kell a munkámhoz. Főleg papírok, iratok, brusúrák, termékminták. Néha laptop, pulóver, sapka, mert ki tudja milyen idő lesz este, mire hazaérek. Olykor fogkefe, borotva, miegymás, mert ki tudja, hol ér a reggel.

Galoppozok  villamos felé. 7:00 mutatja az óra az állomáson. Szerencsém van, még időben vagyok, és találtam egy ülőhelyet is a 2-esen. Lehuppanok. Kezem lábam reszket a súlytól, amit eddig a hátamon cipeltem.

Kicsit elbóbiskolhattam, mert arra ébredek, hogy valaki megbök a csontos ujjával. Egy nő, szemben ül velem.

- Hé - mondja, - add már át a helyed.

Értetlenül nézek körül. Azt sem tudom hirtelen, hol vagyok. Aztán minden a helyére kerül. Boráros tér. Ezren szálltak fel, köztük egy öreg néni, bottal, alig él.

Átadom, nem akarok cirkuszt. Egy "köszönöm"-öt se rebeg felém.

Kezembe fogom a táskám, ami semmivel sem lett könnyebb az elmúlt 4 perc alatt.

Kicsit magamhoz térek, és azon elmélkedem, hogy hova megy az öreg néni? Boltba? Ilyenkor? Csúcsidőben? Nem tudja megvárni, míg a ploretárok beslisszolnak a munkahelyükre, és 8 után villamosozni?

Orvoshoz? Ezen a vonalon nincs egy kórház sem, csak iskolák, múzeumok, miegymás.

De akkor mégis hova? És miért akkor, amikor a dolgozók mennének munkába?

Egyszer, ha elég merész leszek, és nem fogok félni attól, hogy tirpák, félalkoholista vagy éppen izomagyú kretének agyonvernek felháborodásukban, vagy már eleget ittam ahhoz, hogy megkérdezzem; megkérdezem majd:

- Hová tetszik menni ILYENKOR?