Néha rákényszerülök, hogy azegy villamosmegállóval arrébb lévő McDonald's-ben vásároljak ebédnek valót. Ma is így történt.

A raklapnyi sajtburgeren és a rántottcsirkén (azt hiszem Nuggets vagy mi) kívül kértem két Cappucinot. Erről szeretnék beszámolni néhány mondatban.

Szóval, ha nőnemű egyén van a pultnál, akkor a "Kérek két kapucsínót három-három cukorral és három-három tejszínnel" elhangzása után az arcáról egyszeriben eltűnik a mosoly, szemében szinte látni, ahogy jéggé fagy a szíve, és aljasul megszeppentnek tettetett hangon, de határozott tekintettel közli: "Csak két tejszínt lehet adni".

Ilyenkor a gyakorlatlan mekizős ereiben megfagy a vér, a szúrós, megsemmisítő tekintet súlya alatt az ember térde megremeg, és csak annyit bír kinyögni: "oké, akkor kettőt..."

Ha viszont fiú áll a pult mögött, akkor ígyzajlik le a beszélgetés: "Kérek két kapucsínót három-három cukorral és három-három tejszínnel". "Mást esetleg? Egy csokis muflont? Vagy valami desszertet?" HOPPÁ! Itt nem kell attól tartani, hogy keresztüldöf a tekintetével a hatalma teljes tudatában lévő alkalmazott?

Ha ez egyszeri eset lenne, nem írtam volna le, de a sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a fiú eladókkal sokkal könnyebb szót érteni, mint a lányokkal; a Mc Donald's-ben  mindenképpen.

Ezért aztán, Felabarátaim, ha gyorsétteremben jártok, és extra igényeitek vannak, sose - ismétlem: SOSE - álljatok olyan helyre, ahol nőből van az eladó.