Délután strandon voltam. Nagyon jó volt a víz, jólesett az úszás, és utána egy kicsit napozni. Napozás közben kicsit lehunytam a szemem, és a forró homokon fekve, ahogy a langyos szél fújdogált, egy pillanatra úgy éreztem, a természet csak engem simogat, nincs körülöttem senki és semmi. Tökéletes volt. Egy ajándék pillanat csak nekem. És közben nem gondoltam semmire.

Imádom a vizet és a nyarat. Legszívesebben sosem mennék el a vízpartról, mintha attól félnék, hogy soha többé nem lesz alkalmam belemeni, csapkodni, fröcskölni, benne labdázni, a partján sütkérezni. És ki tudja... Lehet.

De most nyugodt vagyok. Kicsit ki is fáradtam. Egy ilyen pillanatban örökre elmúlni: a tökéletes befejezése egy hitvány és hasztalan életnek.