Egy nagyon öreg kandúr volt a "háznál" már sok-sok éve. Azért csak idézőjelbe, mert többnyire csak vacsorára járt haza.

Az utóbbi időben már nem nagyon járt sehova, elmaradtak a tetőn zajló hatalmi harcok is, csak napoozott szegény.

Nem volt szobacica, nálunk az állatok nem lakhatnak bent, de azért mindig volt cica, amelyik ott bóklászott a kertben. Most nincs. És igazából nem is szeretnék. Most nem. Na jó, szeretnék, de tudom, hogy nem tudnék vele foglalkozni, úgyhogy inkább ne legyen másik. Nem lesz. Pont.

Szóval öreg kandúrunk útnak indult az örök vadászmezők felé, remélem sikeresen oda is ér.