Egy (azaz egy darab) ágy megvásárlásának története az IKEA-ban.<p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Szükségem van egy ágyra. Vasárnap tehát útra keltünk, hogy egy ágyat szerezzünk be a svéd óriástól. Vasárnap, délután, langymeleg. Normális ember ilyenkor otthon marad, de nem a magyar! Mert annak mennie kell az áruházba. Vásárolni nem akar, csak foglalja a helyet, meg a kölykét idomítja a 21. század igényeihez. Igen, viszi magával. És a gyerek sikongat, rohangál, meg minden olyat csinál, ami egy gyereknek természetes állapota otthon, vagy a játszótéren. De nem az áruházban.</font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Régen a gyereket nem vitték magukkal mindenhová a szülők. Volt egy minimális szint, amit el kellett érni ahhoz, hogy a gyerek (is) elmehessen a vendégségbe, hogy odaülhessen az asztalhoz. Ha ment, tudta, hogy ott hogy kell viselkedni, stb.</font></p><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"><br></font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Manapság pedig mit látni? Anyuka megcsinálja az ebédet, aztán az egész család becuccol a hitelre vásárolt Opelba, majd útra kelnek Budaörs/Törökbálint/Budapest felé, hogy bevegyék magukat egy bevásárlóközpontba. Ott a gyereket szabadjára engedik, ők meg leülnek kávézni. Néha odavakkantanak valamit a gyereknek, de ők pihenni akarnak, ezért ők nem foglalkoznak a gyerekkel, és ezt tilos szóvá tenni. Ők eljöttek ide, hogy pihenjenek, miközben az utód, akinek fogalma sincs róla, hogy amit csinál, az tulajdonképpen nem túl jó, ráadásul veszélyes is rohangál fel s alá a roskadozó polcok és kamionról éppen lepakolt akciós TV-állványok közt, és próbálja elfoglalni magát.</font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Mit is jelent az, hogy anyuka pihenni akar az áruházban? Azt, hogy NEM VESZ SEMMIT! Vagy legalábbis hasznos dolgot biztosan nem. Csak úgy lébecol a boltban, ha meglát valami kacatot, aminek igen kedvező az árfekvése / egyedi a színe / formatervezést nélkülöz / sose látott még olyat, akkor azt bedobálja a korsárba. Persze ezeknek a kacatoknak a 90%-át otthon ugyanazzal a lendülettel kivágja a kukába, dehát ha már eljött és ennyire olcsó, akkor tán csak nem hagyja itt? És a vásárlása végén a sok haszontalan, igénytelen tömegcikkel a kosarában még nekiáll gondolkozni, hoigy nem e felejtett ott valamit, mert akkor ő most gyorsan visszaszalad.</font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Ez csak általánosság volt, de nézzük az IKEA-t. A bemenetel még egész simán megy egy ilyen betonkockába. A dolgozószobák, nappalik bemutatótermei elég tágasak, szinte csak férfiak vannak, tehát könnyen és simán lehet haladni, meg lehet nézni az egyes darabokat, ki lehet próbálni. A hálószobáknál is elég tűrhetően lehet haladni, de aztán átérünk a konyhákhoz, és ott vége az Alkotmánynak. Nők mindenütt, és egymáson áttaposva próbálják kinyitogatni az egyes konyhabútorok ajtajait, hogy bepillantást nyerjenek a (nyilvánvalóan) térkihasználtság Mekkájába. Ezen a kritikus pontos csak egyféleképpen lehet túljutni: keresztül mindenen, hátra sem fordulva, légvonalban célba venni a következő osztályra vezető átjárót, amely nem a megváltást hozza, mert az: a gyerekosztály. </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">És apuci kicsi babája ott ugrál, dobálja a különféle plüss-amorfokat, kapcsolgatja a lámpát, firkál a (direkt neki kihelyezett) krétával a (direkt neki kihelyezett) palatáblára, és már az ágyon van cipőstül, mire egyet pislantasz már az íróasztal alatt csúszik-mászik, és ha nem ügyelsz egy pillanattal később már a talpad alatt érzed, amitől persze apuci-anyuci nagyon begurul, mert mi az, hogy az ő kis fiacskáját nem veszem észre, mikor ott fetreng a lábaim előtt?</font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"> </font></p><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3">Csak erről az egy osztályról jussak ki végre! És lőn. lépcső lefelé, a kijárat eléréséhez át kell mászni az önkiszolgáló raktáron. Teremtőm. A folyosó végéről végigpásztázva a raktárat leginkább a Hungária körút forgalmára emlékeztet - csúcsidőben. Keresztbe-kasul tolja a birka a kocsit, még véletlenül se képesek egy egyenes vonalat találni, ami mentén mindenki elérhetné a kijáratot. A pénztárakat inkább hagyjuk. Menekülünk kifelé az IKEA-ból. Ja, és az az ágy, ami nekem kellett volna, nem volt, úgyhogy szabályszerű menekülést hajtottunk végre. Viszont ágy kell, akkor most mi legyen?</font></p><p style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><br></p><p style="text-align: center; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"><a href="http://markyhennon.blogter.hu/?post_id=79816"><span style="font-style: italic;">KIKA - hova máshova?</span></a><br></font></p>