Az egy főre jutó átlagos ökológiai lábnyom 2003-ban 2,2 hektár. De ha megnézzük, hogy a Földön 11.3 milliárd biológiailag aktív föld- és tengerfelület van és 6.1 milliárd ember, akkor kiszámítható, hogy valójában minden emberre 1,8 hektár jut.

A WWF jelentése szerint az emberiség jelenleg 25%-kal több természeti erőforrást használunk fel, mint ami megújulni képes. A Föld természeti állapotát felmérő Élő Bolygó Jelentés rávilágít, ha ilyen ütemben haladunk, 2050-re az emberiség annyi természeti erőforrást fog elhasználni, amennyihez két bolygóra lenne szükség - feltéve, ha addigra marad még egyáltalán valami.

A Föld természeti állapotát felmérő Élő Bolygó Jelentés rávilágít, ha ilyen ütemben haladunk, 2050-re az emberiség annyi természeti erőforrást fog elhasználni, amennyihez két bolygóra lenne szükség - feltéve, ha addigra marad még egyáltalán valami.

* Ökológiai lábnyom: Számszerűsíti, hogy életmódunk mekkora hatással bír a természetre. Minden egyén ökológiai lábnyoma hat elemből áll össze. Az első az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges élelem megtermelhető, a második annak a legelőnek a nagysága, amely az általa elfogyasztott hús előállításához nélkülözhetetlen. A harmadik a fa- és papírfogyasztásának megfelelő nagyságú erdőterület, a negyedik a hal, rák, kagyló stb. fogyasztásával arányos tenger, az ötödik a lakáshoz szükséges földterület, végül a hatodik annak az erdőterületnek a nagysága, amely kinek-kinek egyéni energiafogyasztásával arányos mennyiségű szén-dioxid megkötéséhez szükséges.

(Idézetek a WWF.hu honlapról.)

Azzal egészíteném ki, hogy a természet nem hülye, találni fog valami megoldást arra, hogy az ember létszámát lecsökkentse "optimális" szintre. Jól megfigyelhetők az elmúlt néhány év járványai, amelyek, ha nem vették volna észre időben, súlyos veszteségeket okoztak volna a populációban. Például kergemarhakór (BSE, Creutzfeldt-Jakob kór), madárinfluenza (H5Nx), most kezdődik a TBC-járvány, és zárjuk le satöbbivel, mert lehetne sorolni.

Egyre-másra jelennek meg a széles spektrumú antibiotikummal szemben rezisztens mikroorganizmusok, csak idő kérdése, hogy teljes intenzitással el kezdjen tombolni valami megállíthatatlan kórság. Ezt a dolgot nagyban elő fogja segíteni a 10-20 éven belül várható energiaválság, (ez valószínűleg Nyugat-Európát kevésbé fogja érinteni, mert ott már most nekiláttak alternatív és megújuló energiákra átállni, az állam támogatásával!, de nem fogja elkerülni), amely Európában a keleti részeket fogja legjobban sújtani, köztük Magyarországot is.

Az energiaválság egyenes következménye a háború. Itt most nem ilyen kis iraki csetepatéra kell gondolni, hanem rendes háborúra. A háborúnak pedig szükségszerű velejárói a járványok. A természet ötletháza ebből a szempontból kimeríthetetlen. Az ebolától a pestisig számos olyan kis sziporka van már ma is, amely ellen semmit nem lehet tenni. Bár békeidőben karanténnal meggátolható a terjedésük, háború esetén erre nincs mód, magyarán szólva szabad a pálya.

Bár osztom a szakértők véleményét abban, hogy az emberiség túl sok kárt okoz a természetben/nek, mégis amondó vagyok, hogy legyünk türelemmel, mert a természetnek elég, ha megrángatja a szemöldökét, és máris meg vannak oldva a problémák. Például egy cunami, ami a bolygó szempontjából semmi, épp csak olyan, mintha egy kutya álmában morrant egyet, képes elsöpörni egy országnyi területet.

Az egészet felfoghatjuk egy nagy játéknak is, ahol a természet a játékmester. Próbálkozik. Fogja a dobókockát, dob egyet, és megnézi mi lesz belőle. Aztán, ha nem sikerült, megrántja a vállát, dob még egyet, és még egyet, és így tovább, és így tovább, és sohasem hagyja abba.