Nem igazán tetszenek azok a rajzfilmek, amiket mostanában nyomnak a TV-ben.

Ezerszer lerágott csont, hogy erőszak, meg ilyenek, de tényleg: ezek egyszerűen vagy ijesztőek vagy borzasztóan ostobák. Az ijesztőre mindenki találhat magának példát, az ostobára hadd mondjak én: Walter Melon - Szuperhős rendelésre. Na ez (jelenleg) a vetített rajzfilmek posványának is a legalja.

Nem csoda, hogy nincsenek gyerekeknek való (szóló?) rajzfilmek, ez a leépülés tapasztalható minden művészeti ágban. Hiszen már nincsenek olyan húzónevek, mint Fred Quimby, William Hanna vagy Joseph Barbera (Hanna-Barbera). A 20 fölöttiek biztosan emlékeznek még ezekre a nevekre.

Olyan rajzfilmtörténeti remekek fűződnek az ő nevükhöz, mint a Tom és Jerry, Frédi és Béni, Foxi Maxi, Maci Laci, hogy csak néhányat említsek a felejthetetlen alakok közül.

Közben megtaláltam Ylosom cikkét ugyanerről a témáról. Nem emlékeztem, hogy volt már ilyen... mindegy, tessék az ő írását elolvasni.

Én csak azért kezdtem neki ennek a cikknek, mert igazi kincsre; mi több: kincsesbányára akadtam a Yuotube-on. Egy raklapnyi Tom és Jerry van fent. A két kedvencemet berakom ide is. Ráérő időtökben nézzétek meg a többit is.