Legalább ennyien: vagytok kíváncsiak az én öt titkomra... Hát legyen. Tökéletlen, Bakonyalja, és Gerakandi kérésének eleget téve, íme az az öt dolog, amit nem szoktam elmesélni amúgy. No, hát az az igazság, hogy elsőre nem esett le, hogy mit akartok tőlem, de most már fogtam a témát, úgyhogy lássuk.

Először is, nem vagyok igazán közösségi ember, inkább olyan, akit a bűnügyi rovatban "csöndes, visszahúzódó" embernek írnak le. =)

Néha utálom, hogy mindenre emlékszem. Szavakra, gesztusokra, érzésekre. Egyszerűen nehezen felejtek. Hülyén hangzik, most biztos sokan irigykednek rám, de ez nem mindig előnyös. Például, ha megbántanak, azt is nagyon nehezen felejtem el. Viszont az arcmemóriám elég tré, úgyhogy ha szembe jössz az utcán és nem ismerlek meg (feltételezzük, hogy már előtte találkoztunk, netán ismerjük egymást), azt ne vedd bunkóságnak.

Nem szoktam hirtelen mozdulatokat tenni, mert már megtapasztaltam, hogy ha ilyesmit csinálok, akkor vagy leverek valamit, vagy megütök valakit, vagy magamban teszek kárt.

Az álmom: saját család. Erről nincs mást mit mondani.

Ötödiknek nem nagyon tudom mit írjak. Én is loptam csokit a boltban, amit utána nem mertem megenni, de gondolom ilyesmi mindenkivel előfordult már (remélem). Inkább mást mesélek el. A lábamon van egy nagy, csepp alakú sebhely, amit 6 éves koromban szereztem. Építkeztek a szüleim, és kint az udvaron le volt téve a földre egy üveges ajtó. Na, gondoltam magamban, én ezt most átugrom. Neki is iramodtam, és ugrottam, de kicsit túlbecsültem magam, úgyhogy beleléptem a közepébe. Ami utána történt arra nem emlékszem egyáltalán. A szüleim se meséltek róla semmit, bár azóta már vannak elképzeléseim, hogy micsoda rohangálás lehetett akkor ott.

És most: ki legyen az öt szerencsés? Mondjuk Wolfeye, Merkoffo, Macskacicó,  Basahalom, és ha jól látom, Dixi kimaradt a szórásból - eddig, de itt a sohavisszanemtérő...

Ui.: Azt hiszem, egyszerűbb, ha felrakom ezt, a Kedves fiam... címűt ide, így mindenki letöltheti, megnézheti, stb.