Múlt hét hétfőn sikeresen lerutinvizsgáztam, szerdán pedig elsősegélyben részesítettem egy eszméletlen babát, aki ettől új(ra) életre kelt.

Már vezettem forgalomban is, ami elsőre elég drámaian sikerült, de a második alkalom már jobban ment.

Történt ugyanis, hogy egy T alakú útkereszteződésben A jobbról jövő busz és a balról jövő Transporter is intett, hogymenjek, és ettől annyira zavarba jöttem, hogy lefulladt a kocsi. Mire a buszvezető kiröhögött. Gondolom, ő elsőre is úgy vezetett, mint egy kisangyal, bár kedvesem szerint, aki a legjobban röhög, az volt a legbénább a tanulás során, úgyhogy ez azért megnyugtatott.

Sokszor meglepődök viszont az autósok előzékenységén. Azonban a gyalogosok életveszélyesek a kocsiból nézve. Tegnap is majdnem elémlépett egy, miközben neki piros volt. A szívbajt hozta rám.

Pár szó az oktatómról: imádom, mert nagyon türelmes és segítőkész. Azt hiszem, jobbat nem is találhattam volna.