2007. jún 10.

Állatkerti séta

írta: Mark yhennon
Állatkerti séta

Közel húsz éve már, hogy utoljára voltam a Budapesti Állat és Növénykertben, ígyhát időszerűnek láttam egy kis vizitet. Azt kell mondanom, hogy minden várakozásomat felülmúlta.



Még az állatok negyedét se láttuk, amikor már lemerült az akkumulátor a videokamerában, annyi érdekes dolgot sikerült felvenni. (Persze ez a videó erősen rövidített változat.) Ezért megpróbálom szóban összefoglalni.

Tehát húsz éve... Ahogy emlékszem, akkor még sárga kaviccsal volt kirakva az út, nem volt mindenhol aszfalt vagy macskakő. Látszik, hogy nagy gonddal vigyáznak a terület tisztaságára, ottlétem alatt többször elszállították a kukákból a szemetet, és az úton sehol sem volt szemét. Még az út menti fák is fel vannak címkézve, így végre megtudtam többek közt, hogy melyik a közönséges gyertyán.
 

Kicsit elveszve éreztem magam, mert nem tudtam, melyik állat legyen a kedvencem, egészen addig, míg meg nem láttam a kispandák (más néven vörös macskamedve) lakóhelyét. A nagy meleg elől elbújtak, de a délutáni-esti zápor után előjöttek, és akkor végre szemügyre vehettem őket. Kb. egy méter hosszúak, és gyönyörű szép vörös bundájuk van.


Visszatérve még egy gondolat erejéig: mint a videón is látszik néhol, nincs mindenhol igazi ketrec. Például a majmok egy része egy sima villanypásztorral van elválasztva a látogatóktól. Tulajdonképpen karnyújtásnyira ökörködnek a fövenyen, csakúgy, mint a makik. A koronás darvak és a keselyű a kissziklában még közelebb vannak, ugyanis be lehet menni a ketrecükbe, és onnan kifelé jövet egy ösvényen a walabik közt lehet kimenni, melyek ott rohangálnak az ember lába körül. Persze vannak olyan állatok, amelyek valódi ketrecben vannak, például a tigris és a madárház lakói.

A pálmaház valami egészen hihetetlen. Az, hogy mindenféle növények közt haladhatunk, az csak annak izgalmas, aki ért hozzájuk, bár kétségtelen, hogy vannak gyönyörű és érdekes növények, de ott mindenféle madarak és repülő kutyák röpködnek mindenfelé. A pálmaházból lehet lemenni az akváriumokhoz, ahol színpompás és érdekes halakat és rákokat lehet szemügyre venni. És mesterséges patakocskák folynak az ember lába alatt.

A legnagyobb érdeklődés természetesen a tigris körül volt, amelyet egyetlen plexifal választ el a látogatóktól, így bárki "magához" mérheti a fenevadat. Nekem a köldökömig ér, úgyhogy eldöntöttem, hogy nem akarok vele este a kihalt utcán találkozni. A másik kedvenc a kisoroszlán, amelyik egyedül ücsörgött a ketrecében, mivel a két nagyoroszlánt külön ketrecbe rakták.

Van egy terület, ahol a ház körül élő állatokat lehet etetni és simogatni. Boci kisbocival, csacsi, ló (erre még visszatérek), cigája juh, csirkék, mangalica, stb. Szóval a lovat sokan póninak nevezték, amit azért furcsállok, mert egy csatamén és egy póni közt lényegi különbségek vannak, de legalább nem borjúnak nézték szegénykét.

Sajnos a nagysziklát még mindig renoválják, úgyhogy néhány  állat át van költöztetve, de, és ez követendő példa lenne: szombaton is dolgoztak rajta, egy percet sem hagynak veszni. Remélem, hamarosan kész lesz.

 

Némelyik állat és látnivaló viszont úgy el van rejtve, hogy egy felületesebb látogató meg sem találja őket. Ilyenek például az éjszakai állatok házában lakó állatok, az ormányos medve, illetve az élet-halál háza. Néhány állat tényleg annyira közel van, hogy az ember úgy érzi: ez mindjárt kimászik. Például a szurikáták és a szervál is "szabadon" sétálgat, sőt, ha szépen hívjuk, akkor a babirusszát (olyan mint a varacskos disznó, csak nem olyan alternatív a kinézete) meg is lehet simizni. Nekem sikerült, és nagyon örült neki. =) A ráják aludtak, úgyhogy azokat nem sikerült megsimogatni, viszont kifejezetten gyerekek részére kisnövésű kecskék és lámakölyök van egy elkerített részen, ahová ők bemehetnek, és etethetik az állatokat.


Természetesen az állatok többsége nappal alszik, vagy pihen, ritkaság az, hogy aktív tevékenységet folytasson valamelyik. Ezért például igazi élmény az, amikor a krokodilok vagy más hüllők megmozdulnak, vagy a nagymacskák a plexifal mögött sétálnak.

Szinte egész nap kint voltunk, zárásig, de a majomházra már nem maradt idő és a lepkéket sem tudtuk megnézni, és még egy-két apróság kimaradt az ott lévő ezernyi dolog közül, de majd legközelebb bepótoljuk.

Az Állatkert története elolvasható itt. Érdemes rászánni azt a  pár percet. És érdemes rászánni egy napot az Állatkert megtekintésére.

Szólj hozzá

budapest állatkert zoo növénykert