Fuss, Főpuma, fuss
Kopogtak.
A király bosszúsan vetette az asztalra a tollat. Három napja próbált összehozni egy levelet, amelyet gyorsfutárral küldött volna Medvédiába, hogy meghívja a Főmedvét egy tárgyalásra.
A király bosszúsan vetette az asztalra a tollat. Három napja próbált összehozni egy levelet, amelyet gyorsfutárral küldött volna Medvédiába, hogy meghívja a Főmedvét egy tárgyalásra.
- Bújj be!
Egy szolgáló lépett be, s alázatosan meghajolt a király előtt. Azonban nem várta meg, míg a király szót ad neki, azonnal nekifogott a mondandójának.
- Felség, Medvédiából küldték ezt a levelet, maga a Főmedve írta alá. Elindultak, hogy meglátogassák országunkat, és az aktuális ügyekről tárgyaljunk.
A király megrettent. Igaz, hogy napok óta nem tudott egy normális meghívót megírni a Főmedvének, de hogy bejelentés nélkül jöjjön, ez páratlan, főleg, hogy a Törzsi Közösségek soros elnökségét adó Halászok képviselője is itt van. Valakit hanyagolni kell.
- Mikor ér ide a küldöttség?
- Holnap, felség!
- A franc…
- Kérik, hogy ne csapjunk nagy hűhót, csak jönnek, beszélnek, és mennek, reményeik szerint Felséged is velük tart majd.
- Azt nem lehet. Hm… KANCELLÁR!
A kancellár reszkető térdekkel jött. Ő már tudta, hogy mi történik, és előre rettegett, hogy neki kell megoldania a problémát. Igaza lett. Bár ő ennek csöppet sem örült.
- Hívatni méltóztatott, Felséged?
- Igen, hívattunk. Azt parancsoljuk, hogy a Halászok képviselőjével folytasd a tárgyalást, míg Mi magunk a Főmedvét fogadjuk. Így akarjuk.
- Szabad tudnom, Felséged eltávozik az országból a Főmedvével együtt?
- Ha lehetőség nyílik rá, akkor nem utazunk azonnal, de a „meghívásukat” nem utasíthatjuk vissza. – Meghívás. Inkább utasítás. Ezt visszautasítani súlyos következményekkel járna. A Törzsi Közösség is elég fontos, de nem eléggé egységes ahhoz, hogy határozottan tudjon fellépni. A Medve erősebb. Erősebb mint a Kétfejű Sas, a Kakas, a Griff, és a többi törzs együtt. – Azt akarjuk, hogy mind távozzatok, és hagyjatok magunkra.
A szolga és a kancellár kivonult. A király egyedül ült a szobában, és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.
[…]
Másnap megérkezett a Főmedve. Érkezése a legnagyobb titokban történt, az alattvalók sem figyeltek fel rá különösebben. Egyenesen a királyhoz vezették. A szokásjognak megfelelő protokolláris dolgok után bevonultak négyszemközt beszélni. Senki nem tudja, miben állapodtak meg valójában, de távozáskor a Főmedve agyon elégedettnek tűnt. A Főpuma viszont gondterheltnek látszott.
[…]
Harmadnapra a Halászok eltávoztak az országból, a király pedig rohanvást ment Medvédiába. Olyan iszonyatos tempót diktált, hogy hű katonái sorban lemaradoztak, alóla pedig tucatnyi ló hullott ki. De nem lassított, ő maga is hullafáradtan esett be Medvédia kapuján.
Útközben átgondolta a teendőket. Ha aláírja a megállapodást a kereskedelmi útvonalról, akkor pénzhez jut az ország. Persze a Törzsi Szövetség is akar majd egy kereskedelmi útvonalat, de az is belefér, elvégre van elég műveletlen terület, ahol át lehet vinni az árut az országon.
Eközben otthon a Kispuma, az egyre befolyásosabb vezér, folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő csak a Szövetségnek lenne hajlandó kereskedelmi útvonalat kialakítani. Mivel a Főpuma már Medvédiában volt, és nem volt kérdés, hogy a Kispumának nincs beleszólása ebbe az ügybe, így az úgy döntött, a népet uszítja a Főpuma ellen.
Szerencsére a király hűbéres urai állták a sarat, így a Kispuma szavai hatástalanok maradtak az emberekre. Ráadásul eljött a hétvége, amikor a parasztok nem foglalkoznak közügyekkel.
Ezalatt Medvédiában…
- Felség, nagy örömmel látjuk Önt Medvédiában. Legutóbbi ittjárta is kitűnő üzleti lehetőségeket hozott mindkettőnk országának. Reméljük, ez alkalommal is hasonlóan gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.
- Köszönöm, hogy soron kívül fogad, kegyelmes Nagymedve. Én is hasonló sikerekben reménykedem. Országomra ráférne már egy kis siker. Ne is húzzuk nagyon az időt, írjuk alá azt a megállapodást most.
- De hát hová ez a sietség, nemes Főpuma?
- A Kispuma állandó viszályt szít az országban, félek, ha nem sietünk, megvétózza az ügyet.
Így esett hát, hogy Medvédia Pumaföldön keresztül fog szállítani árut a Kakasok és a Sasok hazájába, amiért cserébe aranytallérokat kap majd cserébe, tranzitdíjként. Ez a megállapodás persze nem ásta alá a Szövetség kereskedelmi útvonalának tervét, amelyről eddig csak annyi bizonyos, hogy majd, talán még ebben az évszázadban megszületik az egyezség, hogy egyáltalán legyen e.
* A történet, azok szereplői és az országok mind kitaláltak.
Egy szolgáló lépett be, s alázatosan meghajolt a király előtt. Azonban nem várta meg, míg a király szót ad neki, azonnal nekifogott a mondandójának.
- Felség, Medvédiából küldték ezt a levelet, maga a Főmedve írta alá. Elindultak, hogy meglátogassák országunkat, és az aktuális ügyekről tárgyaljunk.
A király megrettent. Igaz, hogy napok óta nem tudott egy normális meghívót megírni a Főmedvének, de hogy bejelentés nélkül jöjjön, ez páratlan, főleg, hogy a Törzsi Közösségek soros elnökségét adó Halászok képviselője is itt van. Valakit hanyagolni kell.
- Mikor ér ide a küldöttség?
- Holnap, felség!
- A franc…
- Kérik, hogy ne csapjunk nagy hűhót, csak jönnek, beszélnek, és mennek, reményeik szerint Felséged is velük tart majd.
- Azt nem lehet. Hm… KANCELLÁR!
A kancellár reszkető térdekkel jött. Ő már tudta, hogy mi történik, és előre rettegett, hogy neki kell megoldania a problémát. Igaza lett. Bár ő ennek csöppet sem örült.
- Hívatni méltóztatott, Felséged?
- Igen, hívattunk. Azt parancsoljuk, hogy a Halászok képviselőjével folytasd a tárgyalást, míg Mi magunk a Főmedvét fogadjuk. Így akarjuk.
- Szabad tudnom, Felséged eltávozik az országból a Főmedvével együtt?
- Ha lehetőség nyílik rá, akkor nem utazunk azonnal, de a „meghívásukat” nem utasíthatjuk vissza. – Meghívás. Inkább utasítás. Ezt visszautasítani súlyos következményekkel járna. A Törzsi Közösség is elég fontos, de nem eléggé egységes ahhoz, hogy határozottan tudjon fellépni. A Medve erősebb. Erősebb mint a Kétfejű Sas, a Kakas, a Griff, és a többi törzs együtt. – Azt akarjuk, hogy mind távozzatok, és hagyjatok magunkra.
A szolga és a kancellár kivonult. A király egyedül ült a szobában, és azon gondolkodott, hogy mit tegyen.
[…]
Másnap megérkezett a Főmedve. Érkezése a legnagyobb titokban történt, az alattvalók sem figyeltek fel rá különösebben. Egyenesen a királyhoz vezették. A szokásjognak megfelelő protokolláris dolgok után bevonultak négyszemközt beszélni. Senki nem tudja, miben állapodtak meg valójában, de távozáskor a Főmedve agyon elégedettnek tűnt. A Főpuma viszont gondterheltnek látszott.
[…]
Harmadnapra a Halászok eltávoztak az országból, a király pedig rohanvást ment Medvédiába. Olyan iszonyatos tempót diktált, hogy hű katonái sorban lemaradoztak, alóla pedig tucatnyi ló hullott ki. De nem lassított, ő maga is hullafáradtan esett be Medvédia kapuján.
Útközben átgondolta a teendőket. Ha aláírja a megállapodást a kereskedelmi útvonalról, akkor pénzhez jut az ország. Persze a Törzsi Szövetség is akar majd egy kereskedelmi útvonalat, de az is belefér, elvégre van elég műveletlen terület, ahol át lehet vinni az árut az országon.
Eközben otthon a Kispuma, az egyre befolyásosabb vezér, folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő csak a Szövetségnek lenne hajlandó kereskedelmi útvonalat kialakítani. Mivel a Főpuma már Medvédiában volt, és nem volt kérdés, hogy a Kispumának nincs beleszólása ebbe az ügybe, így az úgy döntött, a népet uszítja a Főpuma ellen.
Szerencsére a király hűbéres urai állták a sarat, így a Kispuma szavai hatástalanok maradtak az emberekre. Ráadásul eljött a hétvége, amikor a parasztok nem foglalkoznak közügyekkel.
Ezalatt Medvédiában…
- Felség, nagy örömmel látjuk Önt Medvédiában. Legutóbbi ittjárta is kitűnő üzleti lehetőségeket hozott mindkettőnk országának. Reméljük, ez alkalommal is hasonlóan gyümölcsöző lesz az együttműködésünk.
- Köszönöm, hogy soron kívül fogad, kegyelmes Nagymedve. Én is hasonló sikerekben reménykedem. Országomra ráférne már egy kis siker. Ne is húzzuk nagyon az időt, írjuk alá azt a megállapodást most.
- De hát hová ez a sietség, nemes Főpuma?
- A Kispuma állandó viszályt szít az országban, félek, ha nem sietünk, megvétózza az ügyet.
Így esett hát, hogy Medvédia Pumaföldön keresztül fog szállítani árut a Kakasok és a Sasok hazájába, amiért cserébe aranytallérokat kap majd cserébe, tranzitdíjként. Ez a megállapodás persze nem ásta alá a Szövetség kereskedelmi útvonalának tervét, amelyről eddig csak annyi bizonyos, hogy majd, talán még ebben az évszázadban megszületik az egyezség, hogy egyáltalán legyen e.
* A történet, azok szereplői és az országok mind kitaláltak.
