300
A 300 című film egy nagyon látványos és többé-kevésbé korrekt feldolgozása a thermopülai csatának.
Spárta. Elsőre mindenkinek az jut eszébe róla, hogy katonaállam, Taigetosz,
stb. természetesen a(z egyébként teljesen fantáziahiányos) diliwúdi filmeseknek
is ez jutott elsőként eszébe. Mert miről is csináljunk filmet? - tették fel
magukban a kérdést.
- Netán az athéni demokráciáról? A Peloponnészoszi félsziget felvirágzásáról?
- Nájn, nájn, - jött azonnal a válasz - Spártáról, mert ott fröcsög a vér.
- Well, elvtársak, akkor rajta!
Hát így kezdődött el a 300 című film forgatása...
Leonidász, spártai király értesül róla, hogy Xerxész, az egyesített perzsa
seregek élén Spárta ellen vonul. Az igazat megvallva a jó öreg, magát (szinte
goauld módra) istennek képzelő Xerxész mindenki ellen vonult, úgyhogy ezen
kár meglepődni. Visszatérve Spártába: a király belekotor dús arcszőrzetébe, és
azonnal elindul a legmagasabb hegy legmagasabb szirtjének leglehetetlenebb
pontján található "varázslók" kuckójába, hogy azok támogatását kérje egy
megelőző csapásra.
Ők azonban, ám csöppet sem meglepő módon, csak sok arany tallérokért adnak ki
jóslatot, hiszen az orákulum (aki valami bódító szerrel elkábított, ... kröhm...
többé-kevésbé szűz leányzó - elvégre a varázslók is férfiból vannak, ugyebár,
akárcsak a mostani papok, ha már itt tartunk) nem zavarható csip-csup hadi
ügyekkel ingyér'.
No, meg is kapják a csengő arany tallérokat, ám ez nem jelenti azt, hogy
engedélyt is automatikusan adnak a hadviselésre ünnepnapokon. Mint kiderül, nem
is adnak. Persze az is kiderül, hogy Xerxész aranyai szebben és hosszabb ideig
csengenek a zsák szája és a padló közötti, nem túl nagy távolság megtételekor,
így némileg érthető, hogy Leonidász király miért nem védheti meg a dicső
Spárta-hont.
Szerencsére a király nem azért lett király, mert teljesen hülye (nem úgy, mint
manapság), hanem azért, mert a fejében lévő mosogatólevet nem fertőzte meg a
tévé kórsága, és önállóan is ki tud találni úgynevezett leleményes dolgokat. Ki
is találja nyomban, hogy maga mellé vesz 300 vitéz katonát, és elindul
birodalmában bandukolni. Hiszen hadat viselni tilos ugyan, de ő, királyként
bárhova mehet a birodalmában, de természetesen testőrség nélkül nem járhat az
ország ura! Hát hogy venné az ki magát... És ha marcona martalócok támadják meg?
Nem, kérem, ő bizony magával visz 300 testőrt, állig felfegyverezve, mert mit
lehet tudni: olyan rossz manapság a közbiztonság.
No, el is indul a nem túl jelentős számú regiment. Útközben találnak egy
felgyújtott falut, és különösebb nyomozómunka nélkül is meg tudják állapítani,
hogy a fára szögezett hullák bizony nem maguktól kerültek oda, hanem nyilván a
szemét Xerxész műve az egész. Itt már nincs mit tenni, mennek tovább.
El is értek a Thermopülai szoroshoz, ahol jelentős számú hadihajó állomásozását
konstatálták, nem túl meglepetten. Még aznap Zeusz (legalábbis Leonidász szerint
ő volt) irgalmatlan vihart támasztott, és ott helyben ripityára törte a perzsa
flotta jelentős hányadát. Mivel a szoros nem viccből kapta a nevét, hanem azért
mert tényleg szoros, olyannyira, hogy egy komoly hadsereg nem is tud
benne randalírozni. Ellenben csekély számú, jól felfegyverzett katona akár
veszteség nélkül is képes bármekkora haddal szemben megvédeni. Zeusz ajándéka
Spártának.
És igazából itt kezdődik a történet. Leonidász beveszi magát a szorosba, és
védelmezi a"bejáratot". Szinte hihetetlen, mondhatni: mai ésszel felfoghatatlan,
hogy párszáz ember hogyan volt képes ellenállni Xerxész iszonyatos méretű
hadseregének, de ez a film választ ad erre kérdésre. Kiderül, hogy Róma
építéséhez még javában keresgélték a megfelelő köveket, amikor Spárta már
alkalmazta az úgynevezett teknősbéka alakzatot. Igaz, itt kör alakú pajzsokkal,
de ez semmit nem von le a védelem hatékonyságából, sőt!
Xerxész gyakorlatilag idegileg kikészül ettől a maroknyi védőtől, ugyanis
hadseregének legelitebb katonái sem tudnak nem hogy áttörni a védelmen, de még
csak hátrálásra se tudja késztetni őket. Hiába hozat Indiából elefántokat,
Afrikából megvadított rinocéroszokat;hiába az eszméletlen mennyiségű gyalogos és
lovas katona: ezen a nevetségesnek tűnő ellenálláson nem tud úrrá lenni.
De Júdások mindig és mindenhol voltak, vannak és lesznek. A sztori vége ismert:
Leonidász meghal, ezért a görög törzsek "kénytelenek" hadba lépni, hiszen ez
mégiscsak vért kíván. Xerxész akkora csapást szenved el, amilyet se addig, se
azóta birodalom még nem szenvedett. A görögök gyakorlatilag szétverik a
háromszoros túlerőben lévő seregeket, és végigűzik őket a tengerpart mentén.
A film előzetesei:
Xerxész vezetése alatt a Perzsa Birodalom hadserege a legkülönfélébb nációkból tevődött össze, a leigázott görög államoktól az indiai elefántosokig és a kínai robbantásügyi szakemberekig Ázsia minden népe képviselve volt. A teljes történet elolvasható itt (ha már elfelejtettük volna az iskolában tanultakat).
A film rendkívül látványos, hihetetlenül izgalmas, és történelmileg jobbára hiteles, tehát mindenkinek érdemes megnéznie.