Az emonak nevezett divatirányzat döbbenetes hasonlóságot mutat a 19. század emberének "életérzésével".

Kitűnő magyartanárom hívta fel érettségire készülés közben a figyelmet arra a momentumra, hogy a 19. század embere állandóan botra támaszkodva jár, és folyamatosan a maga fáradtságát hangsúlyozza. Ránézve erre a korra egy furcsa, mélabús világot láthatunk. A költészet is ugyanezt sugallja. Az emo ennek a világnak a 21. századi leképeződése.

Nincs új a nap alatt. Az emo és a 19. századi ember világképe között csak az a különbség, hogy az emo immár globális. Globális ostobaság, de, szerencsére minden csoda 3 napig tart, így ez is el fog tűnni a süllyesztőben.