A barlang sötét mélyén, gondosan elkészített fészek állt. A fészekben egyetlen tojás hevert. A barlangnak ezen a részén meleg volt, a hegy alatt fortyogó lávafolyamnak köszönhetően. Ez volt az oka a szüntelenül hallatszó duruzsolásnak is, mely jótékony álomba ringatta az itt lakókat.

A vulkán időnként kitört, de ezen szándékát mindig jó előre tudatta a hegy gyomrában lakókkal, így mindig volt idejük kiköltözni erre az időszakra. A kitörések 80-90 évente következtek be. Mostanában senki nem számított vulkáni tevékenységre. Az élet - látszólag- zavartalanul haladt a megszokott mederben.

A sárkánytojás megbillent. Alig észrevehetően, de egy kissé jobbra dőlt. Aztán még jobban megdőlt. Egyre többször és egyre többfelé kezdett dülöngélni, míg végül oldalára borult, és pár centit gurult. Kissé félszegen, megilletődve a dolgok ilyetén alakulásától, újra mozdult, ezúttal csak éppen hogy megingott.

Aztán a tojás héja egy nagyobb rúgástól, mely belülről érkezett, megrepedt. Először csak egy hajszálnyi sérülés keletkezett a felszínén, majd az újabb és újabb próbálkozásoknak köszönhetően egyre mélyebb árkok szaladtak szét az addig sima felületen. Egy új élet készült átlépni a világra. Egyre elszántabb támadásait a tojáshéj nem bírta már, és kitört belőle egy darab. A kis résben két kicsi karom jelent meg, amelyek apránként bontották le a vékony falat. A kis jövevény végül kibújt, és vaksin hunyorogva, erőtlen lábaival kúszva a fészekben kereste azt a nagy testet, amely őt majd óvó szárnyai alá veszi.

Kéksárkány született. Hátán annyira sötétkék, hogy az a félhomályban már feketének tetszett, hasán pedig halovány türkiz színben pompáztak puha pikkelyei.

Egy alig hallatszó hang hagyta el száját, majd utána rögtön köhögés fogta el. Ősi ösztönök, amelyek az életbe lépés után azonnal működésbe lépnek. Felköhögte a tüdejét nyomasztó slejmet, és immár hangosabban ismételte meg "a hangot". Az ősi hívószó, amelyre a világ teremtése óta mindig és mindenhol felfigyel Az ANYA.

 

Ha nincs ötleted, íme egy kis segítség: