Mint a T. olvasók tudják, ritkán fogalmazok ennyire magyarosan, de ma szó szerint elbaszták a délutánomat.

A történet teljesen mindennapos: öcsém számítógépe bemondta az unalmast, ezért kell neki egy másik. A Vaterán le is ütöttem neki egy P4-est 22.000 Ft-ért, és az eladótól kértem a címet, ahová mehetek érte, és egy telefonszámot, amin utol tudom érni, ha eltévedek, vagy amikor odaértem. Eddig nincs semmi szokatlan, a kapcsolatfelvétel megtörtént, időpont egyeztetve, irány Szolnok.

Hajszálpontosan a megbeszélteknek megfelelően érkeztem (néhányan már ismerhettek annyira, hogy tudjátok: ritkán kések, mert nem bírom a pontatlanságot), telefonáltam a megadott számra, hogy hát itt volnék, és bonyolódjék a cselekmény, úgymond. Válasz:

- Jaj, hát mát itt vagy? A férjem még nincs itthon, meg kellene várni, (bla, bla).
- Rendben, semmi probléma, addig elmegyek enni a közeli McDonalds-be.
- Jó, majd visszahívlak.

Evés megtörtént, bár előtte még meg kellett küdenem egy Krisna-völgyi árussal. Négy könyvet akart eladni nekem akciósan, amelyek a lélekről, meg mindenféléről szólnak. Úgy látszik az nincs benne, hogy éhes emberrel nem lehet tárgyalni. Pedig nem véletlen, hogy a világ minden pontján evéssel kezdik a megbeszéléseket! Célszerű lenne a védákatr kiegészíteni ilyen és ehhez hasonló okosságokkal is! Lényeg: lepattintottam, megdélutániztam, és visszahajtottam a megadott címre.

Telefonálok, hogy mi van.

- A férjem még nem jött haza, és olyan kellemetlen, stb.
- De miért kell a férjed ehhez?
- Mert a kocsijában van a számítógép.

Ekkor megjelent a fejem fölött egy tucat színesen villódzó kérdőjel (láttam a visszapillantóban), és éreztem, hogy a Föld forgása egy végeláthatatlan pillanatig leáll. Ez a pillanat elég is volt ahhoz, hogy feltegyem a 20 dolláros kérdést:

- Autóval vagyok, el tudunk menni a férjedhez, hogy elhozzuk a gépet, aztán mennem kéne, mert, stb.
- Nem lehet, mert rendőr, és már végeznie kellett volna, és...

Itt az univerzum úgy cakkumpakk összeomlott. Abban maradtunk, hogy próbálja elérni az embert, és visszahív. Eleddig pörögtek az események, a 17:00 és 18:00 közötti időszak gyorsan eltelt (evés, menés, miegymás), de a következő egy óra, amíg vártam, hogy hívjon, nagyon lassan vánszorgott. Közben Jáksó faszságait kellett hallgatnom, mert a Juventus nem fogható Szolnokon. 19:00: meguntam a várást, hívon a pácienst:

- XY vagyok, Vatera, aukció, miegymás.
- Én erről nem is hallottam.

Na itt borult a bili, autó sebességbe, irány haza. A lelkiállapotomról annyit, hogy odafelé két és fél óra volt az út, visszafelé egy óra alatt megjártam. Picit kitapostam szegény autó lelkét. És kis híján a sajátomat is otthagytam valahol Dabas előtt, mert benéztem egy kanyart. =)

Végül hazaértem szülőfalumba, amelynek határában áll egy vadiúj Tesco, itt gyorsan vettem is magamnak egy csokit, hogy legalább egy kicsi jó legyen a mai napban, és most itthon vagyok. Gép nélkül, de sértetlenül, és egy tapasztalattal gazdagabban.

Erre kössél madzagot.