Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Az egyik takaros,  fehér kerítéses kis vityillóban lakott Kebelházy Rőt az anyukájával. Kebelházy Rőtöt a legtöbben csak Pirosnak hívták, kivéve Tánga Lajost, aki Röffnek csúfolta.

Félárva volt a szegény kislány, és senki nem tudta, hogy mi lett az apukájával. Az apuka, Kebelházy Puff, rejtélyes módon tűnt el, és a körzeti megbízott sokáig nyomozott az ügyben. Aztán egyszer csak ő is eltűnt, és ettől kezdve a helyiek nem firtatták Kebelházy Puff hollétét.
- Van, ahol lennie kell - mondogatták, ha esetleg néha szóba került.

Élt ám Kebelházy Rőtnek egy nagyanyja is, igaz, ő a falu külterületi telkén épült TSZ-lakásban. Az öregek még emlékeztek ara, hogy hasonlóan vadregényes módon tűnt el az ő férje is, de nemigen feszegették a dolgot, lévén, hogy az akkori körzeti megbízott is eltűnt.
- A farkasok megették - mondogatták, ha esetleg néha szóba került.
Igaz, hogy farkast már jó 50 éve a megyében nem láttak, de ennek senki nem tulajdonított jelentőséget.

Piros (Rőt, mert róla van szó) egy napon azt az ukázt kapta a jó édes anyjától, hogy ugyan, pattanjon már föl piros (rőt) velocipédjére, és tekerjen el a nagymamához. Kezébe adott egy piros (veres) fedeles kosarat, és azt mondta:
- No, lyányom, ehun e kosár, oszt eriggyé a öreganyádho', oszt aggyad oda nekije ami benne van. De'ja kosarat ne haggyad ottan néjki, meee' bele ereszti a rőt (vörös) rókát...
- ... tudod te is, mennyire szereti az itókát a vén bolond. - fejezte be  helyette a mondatot Rőt. - És mi van a kosárban? - kérdezte gyorsan, mielőtt anyja csattanós taslira váltotta volna a szemtelenkedést.
- A kosárba' benne tartózkodik egy litér abszint, egy mázsa télálló rózsaburgonya, húsz kiló teljes kiőrlésű rozsliszt hozzáadott vitaminokkal és vassal.

Varázskosár volt. Szinte bármit bele lehetett rakni, és a súlya mégis olyan maradt, mintha üres lenne. Egyszer, állítólag, valaki látta, hogy Rőt anyja egy tehenet tuszkolt a kosarába. Később hiába keresték azt a valakit, titokzatos módon eltűnt.