Az ember már csak olyan szerencsétlenül van megkonstruálva, hogy a fogaival állandóan baj van.

A fogfájás mindig a legrosszabbkor tör rám. Valahogy különleges érzéke van ahhoz, hogy ünnepnapokon jöjjön elő, amikor nincs orvos, se gyógyszertár. Persze ügyelet van valahol a világ végén, de azért nem egy leányálom fájós foggal utazni.

Van egy gyökérkezelt, tömött fogam, ami május elsejére begyulladt valamitől, másnap meg mennem kellett dolgozni. Ami, így utólag belegondolva nem is volt annyira rossz húzás, mert a szomszéd gyógyszerészetben az egyik gyógyszerész adott rá antibiotikumot (amit amúgy csak receptre lenne szabad), meg fájdalomcsillapítót, úgyhogy most már kicsit jobban vagyok. Kijött a genny is a fogam melletti gyulladásból, úgyhogy most már a gyógyulás útjára léptem.

A fogfájásban az igazán rossz, hogy az ember feje bedagad, és legszívesebben erre az időszakra eltűnne a világból. Mert hát jó, hogy mindenkinek nem akarok tetszeni, de hátha pont szembe jön velem álmaim pasija, és ilyen állapotban az észre sem venne. Meg egyébként is, az emberek megbámulnak ilyenkor, és az arcukról le lehet olvasni, hogy mit gondolnak. Általában az "ó, szegény" és a "de viccesen néz ki" közül valamelyiket.

Ugyanakkor, némi előnye is van az ilyesminek, például az olyan munkahelyen, mint az enyém, ahol csak nők vesznek körül, és ők őszintén tudnak sajnálni, és pátyolgatnak, meg ilyesmi. =) De attól a fogfájás még nem jó.