Ma egy sereg kölyökkel utaztam együtt a 65-ös buszon.

Annyira tetszett, ahogy visonganak, röhögcsélnek, hogy magam is elmosolyodtam, kevés híja volt, hogy hangosan fel ne nyerítsek. Ugyanakkor elég lehangoló volt, hogy a többi utas tüntetőleg bámult ki az ablakon, vagy szentségelt. Szó se róla, eléggé tömve volt a busz, de akkor is...

A legfurcsább nekem egy 14-15 éves forma lány reakciója volt, aki hangosan és feltűnően fújtatott, mint egy lipicai mén. Na neki vajon mi ment az agyára?