Furcsa dolog a hülyeség. A legváratlanabb pillanatokban bukkan fel.

Példaként álljon itt a hamutartó esete. Ugyebár ezt az alkalmatosságot arra fejlesztették ki, hogy a dohányosoknak legyen hova dobni a csikket, gyufát, hogy ne az utca legyen tele csikkekkel, hanem inkább ez a forradalmi találmány.



Azt gondolhatnánk, hogy ezzel nem mondtam újat, d a valóság az, hogy sokan nem veszik a fáradságot, hogy a pár centivel lejjebb található, elég nagy méretű nyílásba dobják a papírba csomagolt taknyukat (csokipapírt, almacsutkát, stb.).

De ez még a hagyján kategória, a halálom az, amikor valaki az asztali hamvvederbe dobja ugyanezeket! Azért egy asztali hamutál nem túl nagy, talán ha másfél deciliternyi az űrtartalma, ebből következik, hogy már egy darab zsebkendővel vagy almacsutkával is megtelik. Rosszabb esetben még meg is hengergőzik a korábban belekerült hamuban, és ettől (hogy finoman fejezzem ki magam) diszkomfort érzete támad az ember fiának. Ez kevésbé cizelláltan kb. az okádéknak felel meg, főleg, amikor a rothadásnak indult gyümölcsmaradvány és az ő savjaiban feloldott nikotin elkezd pikáns szagokat eregetni.