A barát egy nagyon különleges állatfajta, akiből nagyon kevés akad.

Különleges ismertetőjele, hogy amikor megsül a számítógépünk, akkor másnapra szerez egyet, amit reggel fél kilenckor be is pakol az autójába, és Tatabányáról el is hozza.

További ismertetőjelei, hogy akkor ajánl fel kölcsönt, amikor a legnagyobb szarban vagyunk, ez különbözteti meg a banktól. Sőt, a megszűnés rémével fenyegetett honlapunk megőrzését is megfinanszírozza, hogy tovább működhessen.

A barát az olyan ember, aki Isten tudja miért áll mellettünk már közel 20 éve jóban-rosszban, még akkor is, ha néha taplók vagyunk vele szemben. És ő tudja meg "utolsókét", hogy már évek óta nem lányokkal randizunk, de ez csak azért van, mert nem szeretnénk, ha emiatt megromlana a kapcsolatunk, bár egy ilyen hosszú ideje tartó ismeretségben ez már nem jelent semmit (leszámítva a sokkhatást =)).

A barátunk olyan ember, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, és képes szembesíteni a hibáinkkal, és ezért nem utáljuk meg őt. Jó tanácsokat ad, amiket persze sosem fogadunk meg, de többnyire igaza van. Nem azért kedves hozzánk, mert fizetünk érte, hanem... (tényleg, miért is?) csak úgy.

A barátunkat onnan lehet megismerni, hogy éjszaka hazavontatja a világ végéről a lerobbant autónkat, miután a nem túl hosszú ideig tartó akksitöltés nem vezet eredményre.

És a barátot onnan lehet megismerni, hogy úgy érezzük, meg se érdemeljük. Valami nagyon jót tehettünk előző életünkben, hogy most van kire támaszkodni. Összesen kettőre.