Ilyen se volt még ezelőtt, de legalább ezt is megértük...

Kívülállók számára úgy tűnhetett, hogy két vadidegen ember próbál egy harmadikat (aki nyilvánvalóan nem ismeri az előbbi kettőt, mint ahogy ők sem ismerik egymást) leszedni a buszról, aki sokkos állapotában nem tudja, hogy hadonásszon a botjával, vagy csak egyszerűen visszaüljön a helyére, ahonnan a pöstinépek alig engedték fölállni. =)

Komolyan mondom, kicsit megszeppentem, mert azt azért tudom, hogy nem vagyok egy épületes látvány (ezért tükörbe sem nézek, csak ha szeretnék valami sokkolót látni), de erre azért még véletlenül sem számítottam. Egy pillanatra átfutott a zagyamon, hogy ha most Talema el kezd hadonászni a botjával, és rendőrért kiabálni, akkor merre fussak, aztán nyuszilovag mivoltom ellenére úgy döntöttem, hogy véghez viszem a galád tervemet, és mégiscsak segítek a leszállásban, még ha ez lesz az utolsó, amit életemben megcselekedtem. =)

A Spot Kocsmáról muszáj ejtenem néhány szót, mert sajnos a vendéglátós vérem nem hagy nyugodni. A helyzet az, hogy amióta igazi baristákkal dolgozom együtt, megtanultam pár dolgot a kávékról, a készítési módjukról, meg hasonlók. Például azt, hogy mi a különbség a tejhab és a tejkrém között, és ebbe az érdekes, a fizika törvényeinek ellentmondó dologba hogyan kell cifra mintákat kanyarítani két másodperc alatt. Valami ilyesmit vártam-reméltem, amikor megláttam a karos, gőzölős, és minden jóval (amiknek a nevét még csak részben sikerült megtanulni) felszerelt kávékészítő alkalmatosságot, ám ehelyett egy olyan kávé jellegű készítményt sikerült felszolgálni, amilyet legutóbb a Moszkva téri lángosos facsart ki a porból-italjellegűkészítményt-előállító-automatából. Leszámítva, hogy jelen esetben a csésze oldalán bőszen virított a Testa Rossa márkanév, csak hogy érezzem: mégsem a Moszkva téri talponfetrengő előtt várok a hamburgeremre. Igazság szerint, bár nem igazán értek a kávékészítés művészetéhez, ennél azért magam is messze jobb cappuccinot rittyentettem volna össze, és itt megemlíteném még a mennyiséget is, ami leginkább egy szimpla presszó kávénak felelhetne meg.

Egy hangyafasznyit sokkolt az a tény, hogy négy tévé van felakasztva a falon, és mind a négyen más csatorna más-más műsora ment, leszámítva a hozzánk legközelebb esőt, mert az speciel pont ki volt kapcsolva, amiért önmagában nem volt érdemes fölakasztani a falra szegénykét, legalábbis szerintem.

Még mindig a Sport Kocsmánál maradva, ám ezúttal a személyzetet górcső alá véve: az, hogy egy másfél hektár nagyságú teremre egy pultos és egy felszolgáló jut, a másik felszolgáló pedig két óra elteltével jelenik meg, az önmagában kínos, főleg, ha a hely amúgy 3/4-ig tele van. Nem csodálom, hogy szegény csálinger teljesen szétesett már az első kör felvételénél, ami egyben azt is jelentette, hogy ha akartunk valami kérni, akkor azt heves kéz-, láb-, és egyéb rázásokkal kellett kifejezésre juttatni, annak ellenére, hogy mindössze 2 (kettő!) lépésre volt az asztalunk a pulttól, és ennek megfelelően a felszolgálótól is. Azt, hogy a pultos ki se nézett a pultja mögül, inkább hagyjuk.

A másik felszolgálót inkább mondanám BKV-ellenőrnek, róla inkább nem is ejtenék szót, de mégsem ő volt a legmeghökkentőbb, hanem az üzletvezetőnek látszó tárgy, akit leginkább egy vaskalapos fakabáthoz tudnék hasonlítani, és szerintem ezzel mindent el is mondtam róla.

A somlói galuskához annyit fűznék hozzá, hogy bár igaz, hogy cukorsziruppal szokták meglocsolni a piskótalapot, de nem azért, hogy abban vígan (és hosszan) pancsikoljon a galuska jellegű készítmény, hanem hogy édes legyen. Ennek persze feltétele az is, hogy a szirup az ne enyhén megcukrozott víz legyen, hanem egy méz sűrűségű dolog, ami kifejezetten édes, már-már émelyítő.

Nálam a rókás nő mindent vitt, aki ott volt, az tudja, aki nem, az legközelebb ne maradjon otthon.

Sajnálom, hogy nem tudtam végig maradni, de ha a zember vidéki, akkor időben el kell indulnia, hogy elérje az utolsó HÉV-et. Mindenesetre, és mindenek ellenére, öröm volt újra látni titeket, és a néhány új arcot is, akikkel eddig még nem volt szerencsém összefutni.