Egy klasszikus mese jutott az eszembe: Regina, Pongrác és Bonifác története.

A történetet valószínűleg mindenki ismeri, ha valaha fellapozta a Gőgös Gúnár Gedeont: Regina, Pongrác, Bonifác, a három macska elindul a vásárba, hogy eladják a tehenüket, de útközben addig-addig csereberélnek, míg végül csak egy tűjük marad. Éjszaka a tűt egy szalmakazalba dugják, reggel pedig már hiába is keresik. (A történet a poszt alján elolvasható, vagy az alábbi linkre kattintva megtekinthető: http://www.scribd.com/doc/69740372/9/Cserebere)

S hogy hogy jön ez ide? 

Történt pedig, hogy a Duna (azaz, a Vén, ami ráadásl kéknek hazudja magát, pedig... ugyebár) kiöntött. Illetve kiöntött volna, ha Zorbán Viktork király és királynő is egyben (ezen a néven a Zelső) valamint b. neje, Tömjén Zsolt, és közös ivadékuk, Tarlós Pitymorgó látványától meg nem retten, így végül a medrében maradt. A lényeg az, hogy áradt veszettül. Ennek következtében, mondhatni: folyományaként Budapest bizonyos részein beszart a trévé szolgáltatás. Ugyanis digitális átállás van, akár tetszik, akár nem, ennek megfelelően míg régen egy akármilyen drótot kifeszítve lehetett fogni a trévéadást, ma már csak kábelen fogható a műsor, ezt pedig a Duna szépen körbenyaldota a nagy, büdös, rózsaszín bocinyelvével, minek következtében a hajdan égi, manapság már csak földbeásott jel egyszerűen megszűnt.

Ez egyszersmind a próbája is volt az új technológiának, amely során bebizonyosodott, hogy alapvető funkcióit gyakorlatilag képtelen ellátni. A trévéműsor sugárzásának (kiváltképp a közszolgálati csatornák műsorainak) célja ugyanis a tájékoztatás volna, legfőképpen katasztrófahelyzetben, amikor a lakosságot tájékoztatni kell az eseményekről, a teendőkről, és úgy általában valamiről, hogy ne mindenki haljon meg. Vagy legalábbis ne egyszerre. Vagy legalábbis ne a regnáló kormány idején, mert az mégis: milyen hülyén mutatna már egy kormány évértékelő statisztikájában, nem?

Hogy is volt ez régen? Mondjuk földrengés, árvíz, hurrikán, cunami, atomkatasztrófa, benzináremelés, stb. esetén Kádár (Orbán, Gyurcsány, Antal, stb.) elcsattogott az M. kir. T.V. stúdiójába (vagy onnan jött egy stáb közvetíteni), fölvették a műsort, majd antennák segítségével sugározták szerte az országban. Ennek vételére, mint fentebb említettem, bármilyen tévé alkalmas volt, időnként még a rádiókészülékekkel is lehetett fogni, egyszerűen csak egy antennát, vagy annak megfelelően funkcionáló drótot kellett bedugni egy lukba a tévé hátulján, és már lehetett is látni, ahogy a politikus kétségbeesetten magyarázza, hogy mi a répa van.

Most pedig: leesik két csepp eső/hó, vagy egy kicsit megemelkedik a Duna (Tisza, Maros, Körös, stb.) szintje, esetleg egy földrengés miatt elszakad az egyik föld/légkábel és máris tájékoztatás nélkül marad egy csomó ember.

A múltkor az egyik trévében ment az EP közvetítés, épp Magyarország jutott szóhoz, amikor váratlanul elment a kép és a hang is. Nem is jött vissza vagy egy óráig, de utána is minek? Lemaradtunk a minket közvetlenül érintő és érdeklő műsorról. Ráadásul, ha van is adás véletlenül, az is megakad szabályos időközönként. De miért? Hát nincs neki egy puffertárolója? Vagy elfelejtette, hogy mit közvetített eddig, és visszament megnézni a műsorújságot? Analóg, sugárzott adás esetében ilyesmi nem fordult elő soha! Hiszen a jelek folyamatosan érkeztek, nem akadtak el se a Duna vizében, se a földben. Az előfordult, hogy az antennát utána kellett igazítani néha, vagy rácsapni egy emberest a készülék tetejére, hogy megjavuljon, de alapvetően működött. Színesben is! Ami most van, az viszont nem működik. Semmilyen színben. Eddig ugyan nem volt HD, de nem is akadt. Most már HD-ben akad. 

Miért kellett tehát a kötelező csere? A cserét általában akkor hajtjuk végre, ha azáltal egy jobb valamit kapunk, de itt ilyesmiről szó sincs. Nem akarok összeesküvés-elméletekbe bonyolódni, de komolyan felvetődnek kérdések és aggályok ez ügyben. 

Itt pedig az ígért tanmese.