Ozora
avagy a magyar újságírás szégyene
Képfeliratként azt írja az újság, hogy
"Az öltözködés az első, ami zavarbaejtő lehet: sajnos kevés a szókincsem ahhoz, hogy megfogalmazzam, milyen ruhákban és milyen ékszerekben tetszelegnek a fesztiválozók..."
valamint
"...de pár perc után már simán hozzászokik bárki a szoknyanadrágos rasztahajú fiúkhoz vagy a furcsa pongyolás, hajukban madártollakat viselő lányokhoz"
Vonjuk le a tanulságot: a képaláírások szerzője
a) nem látott még madártollat ékszerként, ami meglehetősen fura, hiszen ha csak az indiánok tolldíszeire gondolunk, máris találtunk egy példát, de amúgy a darutollas kalap vagy a fácántollas vadászsapka sem kivétel a sorból;
b) a cikkíró zavarba jön, ha nem egyenfarmert, vagy egyen-barna-gay-nadrágot lát, ami egyszersmind arra is enged következtetni, hogy a szemével eddig még talán nadrágot se látohatott, hiszen az mindig le volt tolva, mialatt nyalta az addig benne rejtőző segget;
c) hogy nem talál szavakat, az sajnos súlyos hiba, főleg egy olyan nyelv esetében, mint a magyar, amely meghökkentő részletességgel és alapossággal képes kifejezni a világ dolgait, még akkor is, ha szavaink sokasága, főleg az újkori dolgok esetében, jövevényszó is.
Uff, szóltam.
