Csodálni valakit, aki rád nevet. Fogni a kezét, hogy csak veled legyen. Ha távol van tőled, aggódva félteni. Ha melletted van, lelkével egy lenni. Ha mással látod, könnyezni utána, De, ha újra eljön, bűne megbocsájtva! Magadból neki adni testedet, lelkedet. S egy életen át el nem…

Szeretni, tönkremenni: ez rímre jár már öröktől fogva. Szeretni akarni: ez annyi, mint késznek lenni a halálra is. Im-ígyen szólok hozzátok, gyávák! Merészkedjetek előbb magatoknak hinni - magatoknak és beleiteknek! Mert ki önnönmagának nem hiszen, mindig hazudik. Im-ígyen…

Dobban a szív és reszket a láb izzad a kéz és feszül a hát könnyes a szem és nem jön a szó Ámor nyila, a megragadó.    Zöldek a fák és vakít az ég ragyog a Nap és tiszta a lég virul a rét és csillog a hó Ámor nyila, a megnyugtató. Pezsdül a vér és puha…

Komolyan mondom, ha a saját szerelmi életemre tekintek, nem tudom, hogy sírjak, vagy fetrengve röhögjek rajta.  Belülről szemlélve persze egyszerű: siralmas. Valamiért azok az emberek, akikkel el tudnám képzelni a jövőt, egyszerűen eldobnak, de úgy, hogy azt nem mondják meg…